1. fejezet
A júniusi nap fénye lágyan simogatja utolsó leheletével a földet. Egy kertes ház zöld pázsitján, hintaágy ringatózik. Fiatal lány fekszik benne egy elég érdekes pózban. Lábait az ég felé emelve,
talpát a hintaváz lábának támasztva mozgatja a szerkezetet. Egyik karja elfedi szemeit a másik a testére helyezve. Hosszú barna haja szét terülve a hintára fektetett párnán. A kellemes nyári szellő finoman megborzolja a két oldalra bomló fufruját … Kapkodja a levegőt, nem alszik… csak fekszik
de, az egész teste reszket , a szíve olyan hevesen ver, mintha épp most rántották volna vissza
a halál markából.
- Miért… miért én? Miért történik…mind ez… pont velem? Miért nem válaszol senki? Valaki? Kérem! – visszhangoznak a kérdések a fejében, de hiába a rég várt válasz elmarad.
Lassan felemeli a kezét és kinyitja a szemét. A tenyerét maga előtt tartva a magasba emeli és mereven bámulja. A napfény vöröses pillantása, sok kis tündérként cikázik át az ujjai között.
- Mikor lesz már vége ennek az e..… ? – hangzana az utolsó kérdés, de félbeszakítják.
- Eli! – szól ki az anyai hang a házból.
- Igen?
- Telefonon keresnek!
- Megyek! – feltápászkodik a hintából, felveszi a papucsát és gyors léptekkel elindul a ház felé.
- Ki az? – kérdezi majd átveszi a kagylót.
- Dom. – felel az anya majd visszamegy a konyhába és folytatja a félbemaradt mosogatást.
Dom, a már említett hölgyemény barátjának neve.
- Szia Eli! – köszön a fiú.
- Szia!
- Arra gondoltam, találkozhatnánk.
- Áh, ez remek ötlet! Mikor és hol?
- Holnap van egy kisebb ünnep itt a fővárosban… és utána a suli melletti parkban egy tűzijáték. Anna, Krisz és Mili is jönnek.
- Jól hangzik! – ujjong a telefonban.
- Akkor holnap 7 órára érted megyek .
- Rendben!
- Szia, szeretlek!
- Szia! – lerakja a telefont.
- Ez nem úgy hangzott, mint egy szerelmes búcsúzás… - somfordál a lány mellé a hang forrása.
- Lin! Mit hallgatózol?! Hagyj már békén!
- Én nem csináltam semmit…
- Te vagy a világon a legidegesítőbb testvér…
- Nem is igaz!
- De! – perlekedik vele… aztán felfigyel valamire.
- Te hugi…
- Tessék?
- Mi van a szád szélén…? – közelebb hajol.
- Hm?
- Hááááááááá! Csak nem?? – hátrál meg.
- Mindenki fusson az életéért! – a 11 éves kislány hirtelen megindul, és kirohan az ajtón.
- Lin! Most megverlek! Ezt nem úszod meg! – után fut.
Már majdnem eléri a világoskék egybe ruha, szoknyájának szélét, amikor feltűnik közöttük egy fal.
- Nem tudok megállni! – teljes erőből nekiszalad a méregzöld akadálynak.
- Áúú! – visszapattan és hanyatt vágódik a földön.
- Miért nem tudtok elleni csak 5 percig?! – hallatszik a leszidás.
- Ah… - a lány az orrát fájlalva összeszedi magát és mikor felegyenesedik észleli, hogy nem falnak ütközött…csupán az édesapja állt elé.
- Én elvagyok! – fonja karba a kezét!
- Azt látom… - állapítja meg az apa.
- Meg akart verni! – bújik elő a férfi test mögül a sunyi kishúg.
- Még szép! Megzabáltad a csokit amit Svájcból kaptam!!! – pattog idegesen a lány.
- Szörnyűek vagytok! – az édesapa elővesz egy szál cigarettát és rágyújt.
- Én nem! Csak ő! – húzza fel az orrát a 17 éves kamasz.
- Na, elég! Menjetek vacsorázni, már 7 óra elmúlt!
- Én megyek! – szalad be a kislány.
- Te is! – fújja ki a füstöt.
- Megyek is… - indul be.
- Egyébként… szerintem köszönd meg a húgodnak, hogy megette a csokid..
- Miért? – fordul meg.
- Mert már így is elég kövér vagy…
- Heh? Apa!!!Ez nem is igaz! Nem vagyok kövér!
- Persze.. persze… - elsétál.
- Ezt nem hiszem el! – dühösen bemegy a konyhába és levágódik az asztal mellé.
A vád nem volt igaz… a lány testalkata nem éppen modellalkat ez tény, de nem kövér. 172 cm magas és 64 kg.
Másnap a lány szépen felöltözve várja kedvesét.
- Indulhatunk? – nyit rá Dom.
- Igen!
Felszállnak a vonatra, pár perc utazás után, a végállomáson le is szállnak. A többiek már ott várják őket.
- Halihó! – rohan oda Mili.
- Siessetek mindjárt kezdődik! – elkapja Eli kezét és magával hurcolja.
- Hova sietsz még van 5 perc! – szól oda neki Krisz.
- Hagyd csak, a nők ilyenek. – Dom együtt érzően Krisz vállára teszi a kezét.
- Eli nagyon szótlan, mi a baj? Összevesztetek?
- Nem, azt mondta, mostanában nem tudja kialudni magát.
- Értem…
A 4 fiatal ámulva nézte a csodás fényeket. Majd vettek maguknak vattacukrot, és beletörődve a ténybe, másnap iskola, elindultak haza felé.
- Köszi Dom, hogy elhívtál! Nagyon jól éreztem magam! – jegyzi meg Eli a vonaton hazafelé.
- Örülök neki, hogy jól érezted magad! Kár, hogy holnap suli! Még 2 hét!
- Engem már mindenből lezártak! Az sem számítana, ha nem mennék be többet!
- Szerencsés vagy. – a fiú elhallgatva kibámul a vonatból.
- Ajjaj, ezt elszúrtam! Ma este semmit sem foglalkoztam Dommal. Lehet, hogy Linnek van igaza, és nem mutatom ki az érzéseim? Mi van, ha azt hiszi nem szeretem, vagy megcsalom!? Tennem kell valamit… Áh, meg is van… - gondolkozik a lány.
Egy rövid séta után a pár eléri Eli házát.
- Akkor jó éjszakát, holnap találkozunk. – Dom csókért hajol, de a lány kitér előle.
Vöröslő arcát a fiú vállába temeti, és megfogja a kezét.
- Most… nincs itthon senki… és még egy jó ideig nem is lesz… Ha nem sietsz… esetleg… esetleg, feljöhetnél.
A fiú ajkai szétnyílnak, szóhoz sem jut.
- Ezt most értsem úgy…?
A lány felemeli tekintetét, és egy szolid mosollyal az arcán, a szobájába vezeti zsákmányát.
Bezárja az ajtót, de nem kapcsol villanyt. A hatalmas ablakon keresztül a telihold fénye jól láthatóan világítja meg a szobát.
Elcsattan egy csók, kettő, három… a negyedik már Eli nyakán, aztán a fiú lassan elkezdi vetkőztetni, majd egyre lejjebb és lejjebb csókolja a lány testét, majd lágyan elfekteti az ágyon.
Eli égő arccal kapkodja a levegőt, zavarban van. Már félig meztelen. Ekkor Dom, felé magasodik.
- Biztos vagy benne?
A lány szótlanul felül, elkezdi kigombolni a fiú ingét, és a mellkasát csókolja.
Az utolsó ruhadarabok is lekerülnek róluk, majd Dom ránehezedik párja testér és az eddig érintetlen lányba hatol.
Az enyhe fájdalom hatására Eli megkarmolja az izmos hátat, amibe kapaszkodik, majd pár mozdulat után átadja magát az élvezetnek.
Mikor végeztek a kipirult arcú lány homlokát megcsókolva Dom feláll. Öltözni kezd.
- Máris mész?
- Már 9 óra van. Így is furcsállni fogják, hogy még nem vagyok otthon.
- Értem, jogos.
- Akkor holnap?
- Az állomáson találkozunk.
- Rendben. – Dom begombolja az utolsó gombot is.
- Szeretlek.
- Én is téged. Jó éjt! – csukja be maga után az ajtót a fiú.
Eli az ágyon elterülve mély levegőt vesz.
- Okéé… ez most kemény volt! De jó is! – megmarkolja a párnát.
- Még sok ilyen alkalmat akarok Dommal! – széles mosoly ül az arcára.
Másnap a 2 fiatal jó kedvvel ment iskolába.
- Eli! – szólítja meg Dom a folyosón, az egyik szünetben.
- Ne haragudj, de Diák önkormányzati gyűlés lesz, nem tudok veled hazamenni.
- Semmi baj, úgyis vásárolni akartunk menni Milivel.
A nap végén a két lány sietve indul a plázához.
- Baj van! – néz fel az égre Mili, miközben a központ egyik zebrájánál várakoznak.
- Mi a baj?
- Nagyon lóg az eső lába!
- Tényleg! – Eli is felnéz az égre. Ahogy tekintetét lassan leemeli a felhőkről, a szemben lévő emeletes ház tetején megakad a szeme.
- Ah!
- Mi a baj Eli?
- Ott a ház tetején! – ujjaival az említett ház tetejére mutat.
- Mi? Hol?
- Valaki le akar ugrani! Meg kell akadályozni!
A lámpa zöldre vált és a lány elindul, átrohan a zebrán.
- Miről beszélsz Eli? Nincs ott semmi!! – kiált utána Mili.
A lány nem hallja, csak rohan be az épületbe, fel a lépcsőn. A 7. emelet. A tető.
Kinyitja az ajtót. Már szakad az eső.
A lány ott áll vele szemben a tető peremén. Egy lila ruha van rajta , a haja hátul összefogva.
- Várj, ne ugorj le! – Eli lassan közelít felé.
- Biztos van megoldás! – lép közvetlenül mögé, és nyújtja az illető felé a kezét.
- Igen van. – megfordul a lány.
Eli megdermed, habár a ruha más a hang és az arc ugyan az. Az övé.
Az idegen széttárja karjait és hátradől, levetve magát a mélybe.
- Ne! – Eli gondolkodás nélkül utána ugrik, de amint eléri a testet az több száz
Virágsziromra foszlik szét.
- Ah ? – testével az ég felé fordul, és a tetőt nézi ahonnan levetette magát – Illuzió?
- Vajon, a most bekövetkező halál…is csak egy álom lesz majd?
A lány egy fájdalmas mosollyal az arcán, becsukja szemeit, majd a több millió ekkor lehulló esőcseppel együtt ő is a földre hullik.
- Hölgyeim és Uraim! Mai híradónkat egy megrázó eseménnyel zárjuk! Ma délután egy társát megmenteni próbáló lány leesett a 7. emeletről a belvárosban! A zuhanó testet egy, az épület előtt parkoló autó fogta fel.
A lány állapota bizonytalan, életéért még most is küzdenek az orvosok.
A megmentett személyt nem találták meg. De biztosan nem volt egyedül, mert a becsapódott testre, valaki a magasból virágszirmokat szórt.
A ZONA TV csatorna esti híreit hallották…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
