A khirál ikerpár

Etarix az angyalok birodalma… a sztratoszférában elhelyezkedő ország…Az angyalok élete komoly meg nem szeghető szabályok kereszttűzében zajlik , de most a második újhold éjjelén egy kihágásért a bűnösöknek lakolniuk kell…

- Medár! – szól ki az ajtón Merill.

- Igen?

- Megszülettek! Gratulálok egy ikerpár….

- Ikrek? És egészségesek?

- Igen… mind a hárman jól vannak…

- Hála az égnek! – nyugszik meg Medár és bemegy a szobába.

- Gyönyörűek… nem igaz? – teszi fel a kérdést Laura a gyermekek anyja.

- Igen azok… - Medár leül az ágyra és a kezébe veszi a két csöppséget.

- Meg van már a nevük? – fordul oda Merill.

- Igen… Aliz és Alex… - mosolyodik el Laura.

- Igazán gyönyörű nevek… nos én kimegyek őrködni, nehogy valami baj történjen. – lép oda az ajtóhoz.

- Merill! – szól utána Medár.

- Köszönünk mindent!

- Nincs mit! – kimegy.

- Oh… majd elfelejtettem. – Medár benyúl a zsebébe.

- Mi az?

- Ez a két nyaklánc… összetartja őket…

- Nahát!

Az apa két olyan nyakláncot tart, amelyek medáljai egyetlen félbetört A betűt alkotnak.

- Kicsi Aliz… - simogatja meg a kislány fejét Laura – mindig vigyázz az öcsédre… ígérd meg.

- Ugyan Laura, még csak nem is hall…

- Szerintem nagyon is tudják mit mondunk, és biztos vagyok benne, hogy sosem felejtik majd el… mert ők különlegesek…

- Hm… - Medár rá néz a két mosolygó gyermekre – talán … igazad van…

- Laura, Medár! – ront be Merill.

- Mi történt? – fordul meg Medár.

- Valaki elárult titeket… a haldok már elindultak a gyerekekért…. Menekülnötök kell!

/ hald = őrangyal, harcos /

- Indulnunk kell kedves! – emel le egy köpenyt a fogasról Medár.

- Igen!

Merill a két kicsit berakja egy fonott korong pólyába, és elindulnak.

- Sok szerencsét! – kiált utánuk Merill.

- El kell érnünk Shiko templomát! – állapítja meg Medár.

/ Shiko = az angyalok istennője, az abszolút hatalom és tisztelet jelképe.Aki eléri a templomot az oltáron feláldozva szárnyait emberként élhet a Földön /

Alig 5 kilométerre Etarixtól…

- Megállni! – hangzik a kiálltás.

- Ah, körbe vettek! – torpan meg Laura.

- A fenébe… Laura… - Medár kezében megjelenik egy bárd.

- Te menekülj a gyerekekkel… én feltartom őket..

- Hogy ….?Medár…

- Menjetek! – suhint egyet.

- Igen… - azzal feljebb emelkedik és kikerüli a haldokat.

- Laura állj meg!! – kiáltanak utána az őrök…

- Nem engedem… hogy megöljék a gyermekeim… azért mert khirálnak születtek még joguk van az élethez…

- Megállni!

- Arról szó sem lehet… - szorítja magához a korongot.

Laura egyre erősebben csapkod szárnyaival… amikor…

- Ah! A szárnyaim!! – az egyik hald egy lánccal lefogta a szárnyait…

- Sajnálom, de tudod mi a szabály… - száll elé a parancsnok…

- Nem… nem érdekel…ők még csak gyerekek!! – kiált rá Laura, de már késő, másik két lánc csavarodik a karjaira és azokat széthúzva a korong lezuhan…

- Neeeeeeeee!! – kiált Laura.

 - Ne! – riad fel álmából Alex.

- Hah? – teszi a kezét a mellkasára -  csak álom volt… már megint. – dől vissza az ágyba.

- Háh… még hogy nem kísért a múlt… - áll fel az ágyból.

- A francba, a gyerekkori emlékképek… sosem hagynak aludni.

Sétál ki a konyhába zsörtölődve.

- Mi a…? – nyitja ki a hűtőt.

- Hát ez nem igaz! Ez a lány… már megint visszarakta a romlott tejet! – dobja be a kukába.

- Már igazán felnőhetne! – kibont egy új tejet, meghúzza, visszarakja és a hűtő visszacsukása után visszaindul a szobájába.

- Nocsak… mi ez a fény Aliz szobájában?

Bekopog és belép.

- Aliz? Alszol? Nahát… ez bealudt a könyvei felett… - közelebb megy.

- Jah nem… ezek csak divatmagazinok… - befekteti a lányt az ágyába és betakarja, azután kimegy.

- Ez nem jó… még mindig nem tudok aludni… olyan rossz érzésem van.

Kisétál a teraszra és az ajtó előtti lépcsőre leül.

- A nevem Alex Angel, 20 éves vagyok és a nővéremmel Alizzal élek egy kis kertvárosi házban, Dublinban. Nem vagyok egyszerű ember, khirál vagyok, vagyis egy félvér angyal, ugyanúgy mint az ikertestvérem.

20 évvel ezelőtt a második hold éjszakáján születtünk de a khirálok sorsa az, hogy ledobják őket Etarixból, ami az angyalok birodalma… és a sztratoszférában helyezkedik el. Vagyis a khirál csecsemőkre a biztos halál vár. Nos nekünk szerencsénk volt mert menekülés közben kapták el a szüleink, így nem sokkal a Föld felszíne felett estünk le ráadásul a nevelő szüleink Nita és Roden, épp akkor vettek új matracokat, amikre mi ügyesen rápottyantunk… azért ez nem kicsit nagy mák…hehe…

Nagy csoda , hogy életben maradtunk mivel rajtunk kívül csupán 13 khirál élte túl a zuhanást eddig… minden tudásunk az általuk hátrahagyott iratokból merítettük…mivel egyszerű ember nem is látja az angyalokat. De ami még ennél is nagyobb szerencse, hogy nekem vannak szárnyaim… a khiráloknak rendszerint nincs erejük és nekem mégis itt van a jó barátom a khyrils ami egy lándzsa… gondolom én apára ütöttem mivel ő harcos. Ráadásul én teljesen el tudom tűntetni a szárnyaim… ha egy angyal behúzza a szárnyait a hátán kidudorodik a shiko jele. A hugom sajnos nem rendelkezik szárnyakkal, de anyánktól megkapta a gyógyító és a védő erőt… ami nagyon hasznos mert a haldok kedvenc hobbija, hogy ránk vadásznak--- de rühellem őket… ajh… - feláll.

- Alex? – nyitja ki az ajtót Aliz.

- Mi van?

- Te meg mi a fészkes fenét csinálsz itt?

- Semmit…

- Már megint magadban beszélsz? – teszi csípőre a kezét.

- Mi? – elpirul – Én nem szoktam magamban beszélni!!

- Na persze…

- Én legalább nem tanulom meg az összes divatmagazint kívűlről! – fordít hátat.

- Te… - lelöki a bátyját a lépcsőn – bunkóóóóóóó!

- Áu… - Alex miután felkaparja magát a földről érzékeli, hogy hugicája kizárta.

- Hm? Na szép… mi vagyok én…házőrző? Tudtam, hogy be kellett volna szerezni egy kutyát.

Alig egy perccel később…

- Bátyám!

- Hah?

- Nem érzed?

- Mit?

- Egy szokatlan angyal aura közeledik…

- Igen?

- És… a földön…

- Egy futó angyal? Háh, ez érdekes.

- Szerintem nézzük meg.

- Igen! – Alex kitárja hatalmas ezüst szárnyait, amin megcsillan a Hold fénye, és a magasba emelkedik.

- Gyerünk! – elrepül.

- Alex te idióta!!! Tökfej , amőba… , csúszómászó, patkány!!!!! – toporzékol Aliz.

- Úgy gondoltam engem is magaddal viszel!! – fut Alex után…

- Ha vissza érünk … egy egész hónapra kizárom a házból… erre megesküszöm… - vörösödik el a feje.

- Hehehe… most visszakapta Aliz.. tudja ám kivel szórakozzon… - kuncorászik magában Alex.

- Megállni!! – hallja a kiálltást Alex.

- Nocsak egy szökevény…? – ereszkedik le Alex.

- Huh? – megfordul egy osonó hang hallatára és a bokorból hall egy nagy puffanást.

- Áúúáúáú… jaj de fáj… - tápászkodik fel valaki.

- Hm? – Alex odalép a bokorhoz… és széthúzza az ágakat.

- Hát te ki vagy? – teszi fel a világ legromantikusabb kérdését.

- Öhm.. olyas valaki, aki nagy bajban van. – Alex lenyomja a szökevény fejét a földre.

- Alex? Mit keresel itt te félvér?Takarodj! – ordít rá Tyko.

- Nocsak Tyko uram, már épp hiányoltam a társaságod! – mosolyodik el.

- Ah… félvér? – néz fel az idegen.

- Miss Kamilla … gondolhattam volna, hogy a te ármánykodásodra szökött el.

- Eh?? – dől le a lábáról Alex.

- Miről hadoválsz??? Azt se tudom ki ez itt!!

- Fölösleges próbálkoznod most megöllek te korcs! – megemeli a bárdját és Alex felé indul.

- Nah persze, az első 500 alkalommal is ezt mondtad…

- Véged!

- Azt majd meglátjuk! ….