Irány a  nagyvilág!

New York város, az egyik leghatalmasabb fiatal elzüllesztő központ… ha a szüleiddel rossz a kapcsolatod, vagy a suliban vannak gondjaid, itt már is lehúztak a Wc-n… és egyenesen a csatornába kerülsz a drog dilerek karmaiba. Nick Wert is egy ilyen fiú… és ő már ennek a mosdónak a peremén áll…de , hogy beleesik-e az még nem biztos.

- Kelj már fel te senkiházi! – Rántja le a takarót Nick anyja a fiúról.

- He…öhm… jól van,jól van… - áll fel Nick.

- Minek is szültelek meg, te vagy életem legnagyobb hibája… zsörtölödik az asszony, és kimegy a szobából.

- Hm… ez már megint bűzlik a piától… asszem ma is az ablakon keresztül távozom… de ezúttal végleg! – fogja a gitárját, és a hátizsákját megtömi a ruháival, és az összes pénzével, amilye csak akad… azután felhúzza az ablakot.

- Ég áldjon porfészek… vár rám a pokol a mélyben! – leugrik a párkányról és egy emelet zuhanás után földet fog.

- Háh! Nah írány a nagyvilág!

Nick alig fél óra múlva már a haverja társaságát élvezi.

- Üdv Dan! – kezetfog a barátjával.

- Nick? Mi ez a táska? Azt hittem már rég a suli mellé jársz…

- Hm… a dolgok nem változnak… simán leléptem otthonról, már nem bírtam azt a bűztanyát.

- Na de… akkor most mihez kezdesz?

- Azt mondtad… Allennek szüksége van terjesztőkre… hát én beállok!

- Mi? Nick ezt nem teheted!

- Ugyan miért nem?

- Allen csapatába, ha valaki egyszer beszáll azt már csak a halál szedi ki…

- De te mindig tőle szedted az anyagot, és tök jó fej veled…

- A klienseivel? Jó hogy!! Rájuk szüksége van… de a szállítók és terjesztők jönnek mennek… és ha megun … a zenész karrierednek annyi! És nekem elhiheted a jelenlegi csapatból is maximum 15 ember dolgozik neki több mint egy éve és legalább 50-en vannak.

- Nem érdekel! Híres gitáros akarok lenni!És ahhoz kell a pénz!

- Nick! Légy észnél te még viheted valamire, mert tehetséges vagy! Az álmod elérésének nem csak ez az egy módja van!

- És akkor mit mondasz mit csináljak?

- Nem régen… egy hete láttam egy hirdetést… - mosolyog Dan Nickre.

- Hirdetést?

- Mond csak hallottál már a Dusk nevű szórakozóhelyről?

- Naná minden vágyam, hogy ott felléphessek!

- Nos holnap van a jelentkezés…

- Jelentkezés?

- Igen … indítanak egy 2 éves kurzust… ahol a 8 legjobb zenészpalántából 2 bandát csinálnak akik Amerika legjobbjai lesznek.

- Hah?? És?

- Te elmész .. jelentkezel.. végig csinálod, és 2 év múlva meghívsz a villádba bulizni!

- MIIIII??? Éééén?

- Igen te! Ha te nem kerülsz be a legjobb nyolcba akkor hidd el senki sem fog!

- Na de..

- Tessék fogd ezt a pénzt… - a fiú kezébe nyom némi pénzt.

- Most menj vegyél egy jegyet Los Angelesbe és jelentkezz.

- Dan…

- Igen?

- Köszönöm!! – a barátja nyakába borul…

- Mit művelsz?? Mássz le rólam!! Én hetero vagyok!!!

- Bocsi… és köszönöm!

 A következő pillanatban Nick már a Los Angelesi buszon ülve alszik.

Másnap a Dusk bejáratánál állva azon izgul, hogy beengedik-e.

- Mit akar? – zavarja meg egy hang.

- Öhm… jó napot! A nevem Nick Wert és a kurzusra jöttem…. – remeg a hangja a benga állat őr láttán.

- Hm?  Fiacskám… miből gondolod, hogy van esélyed a másik 1000 versenyző mellet?

- 1000?? Az rohadt sok! – gondolja.

- Szóval… én…

- Igen hallgatlak…

- Én zenész karok lenni! És az is leszek, szóval ha nem enged be akkor betörök a hátsó ajtón! Mert a nyolc legjobb egyike én leszek erre meg esküszöm most rögtön! – szorítja ökölbe a kezét.

- Ennek most be kell jönnie különben repülök! – gondolja magában… és egy izzadság csepp gördül le az arcán.

- Hm…. Háháháháá!- nevet az őr.

- Heh?? Most … mi van?

- Tetszel nekem kölyök!

- Tényleg?

- A nevem Enid… és természetesen bemehetsz…

- Ahhoz képest, hogy egy 2 méter magas, széles barom áll előttem kopasz búrával, és napszemüveggel ráadásul Enid a neve… az nem lány név?Elég könnyen ment…

- Nah én mára már végeztem bekísérlek! – hátba üti a fiút.

- Köszö…nöm… - nyögi Nick.

- Most legalább 10 bordám eltört… azt hiszem beszartam… ez nagyon fájt…. – teszi a megállapítást magában.

- Itt is vagyunk! – áll meg Enid.

- Sziasztok! – emeli fel a fejét az asztal mögül egy csinos titkárnő.

- Szia Grace…itt egy újabb jelölt. Rá nagyon vigyázz!! A haverom.

- Ó, igen?

- Aha.. köszönj Nick…

- Grace… üdv…üdv..üdvözlöm… - lángvörös fejjel eldől.

- He?? Ennek mi baja? Pajtás kelj fel!! – állítja talpra az őr.

- Jól vagyok…minden rendben köszi… - ütögeti meg az arcát.

- Nahát milyen gyönyörű lány!! – gondolja.

- Nah én megyek jelentést írni aztán visszajövök, rendben?

- Igen!

- Akkor mindjárt itt vagyok – elmegy.

- Megtennéd, hogy bemondod az adataid? – vesz elő egy lapot Grace.

- Naná! A Nevem Nick Wert. 18 éves vagyok és New Yorkból jöttem.

- Aha… és mi a specialitásod?

- Gitározok… és énekelek… de azt kevésbé.

- Értem. Most menj be a következő terembe ahol egy kisebb meghallgatáson veszel részt és ha átmész akkor megkapod a szobád, az órarended és az osztálytársaid névsorát.

- Rendben…

Nick belép a terembe. Nagy sötétség van mindenhol… egy kicsit megtorpan, amikor hallja maga mögött becsapódni az ajtót.

- Hahó… van itt valaki?

- Szóval Nick! – szól egy hang és felkapcsolódnak a villanyok.

A fiú egy hatalmas szobában találja magát ahol csupán egy szék, mikrofon illetve a vizsgabizottság van.

- Foglalj helyet fiam! – int az elnök.

- Igen!

- Játsz nekünk valamit!

- Ö…öhm..rendben… - maga elé veszi a gitárját.

- Ez a nagy vizsga?? Háh… röhej. – gondolja.

Nick elkezdi játszani a saját szerzeményét. A fantasztikus dallam hamar betör a hallgatóság fülébe és nem igazán akar kimozdulni.

- Nocsak … ez a srác tud valamit. – jegyzeteli az elnök.

10 perccel később…

- Remek, fiam kint megkapod az órarended és a szobád kulcsát…

- Igen?

- Holnap találkozunk … viszlát.

- Viszlát! – kimegy.

- Áh… de világos van itt! – rakja a kezét a szeme elé.

- Nah, hogy sikerült? – lép elé Enid.

- Öhm… nem tudom, olyan gyorsan történt minden… azt mondták kérjem el a cuccokat.

- Háh! Keblemre!!! Felvettek! – megöleli.

- E…Enid… meg.. megfulladok… - kapálódzik Nick.

- Tessék ezek a tieid. – Grace odanyújt egy borítékot Nicknek.

- Köszönöm. – vörösödik el.

- Nah gyere odakísérlek! – indul el a lakóépület írányába Enid.

- Igen… Grace ne aggódjon kipakolok és azonnal visszajövök magához! – szorítja ökölbe a kezét a fiú.

- Rendben.  -  mosolyodik el a lány.

A lakóépült mindösszesen egy saroknyira van a Dusk főépületétől.

- Itt is vagyunk. A  017 – es szoba a tied. Igen ez az… én a földszinten lakom enyém a 003.

- Értem! Köszönöm!

- Ha bármire szükséged van csak szólj. Bolt az épület mellett de holnaptól lesz menza is.

- Rendben , köszönök mindent.

- Akkor holnap kisember! – integet és elmegy.

- Igen… holnap kezdődik az élet. – nyit be a szobájába Nick.