Amikor a sötétített üveges ajtó kinyílt, sötét öltönyös emberek vártak rám.

Az elrablóm kiráncigált a kocsiból, be egy hatalmas villába, végig húzott a folyosón és belökött egy tárgyalóterembe, ahol már várt rám a tegnapi maffia vezér. A férfi pokoli erős lehetett, mert én vadul ellenkeztem, de nem szabadultam vasmancsaiból.

Amikor csak hárman voltunk a teremben, a hatalmas kétszárnyú ajtókat bezárták a hátunk mögött. Én eszeveszettem dörömböltem rajtuk.

-          Engedjenek ki!

De a fiatal napszemüveges férfi, ezen csak egy gúnyos mosolynyi reakciót produkált. Rágyújtott majd odasétált az öreg mellé.

-          Ne féljen kedvesem! – szólalt meg a vénember.

-          Ne féljek? Engedjenek el! Ha a tegnapról van szó, nem hallottam semmit, szóval ezer nyugalommal elengedhetnek! – fordultam felé.

-          Én engednélek is… - fújta ki a füstöt a fiatal.

-          Ez sajnos nem ilyen egyszerű.

-          Mi van? Nézzék én senki szexuális játéka nem leszek, nem árulom el a hazám és drogokkal sem foglalkozom szóval ne is próbálkozzanak semmivel! Inkább meghalok, minthogy egy ilyen üzletbe bele keverjenek! – idegességgel próbáltam elnyomni a félelmet.

-          Hahhaa… - nevettek fel mind a ketten.

-          Azt hiszem kisasszony félre értett minket!

-          Hogyan?

-          Tudja, a fiam kissé nehéz eset, és a tegnapi balesetnek köszönhetően ön lett a feleségjelöltje.

-          Mi van?!

-          Ne nézz így, nem mintha nekem kéne egy ilyen ronda teremtés, mint te! – nyitotta ki a száját a fiatalabb, de bár ne tette volna!

-          Akkor most még egyszer… MI VAN?!

-          Elmondom részletesebben, de mindenek előtt egy kis bemutatkozás. Az én nevem Rupert Berlon, ő pedig itt a fiam Tristram.

-          Berlon… hol hallottam már ezt a nevet? – futott át az agyamon a gondolat.

-          Tudja, kisasszony…

-          Tilda.

-          Tilda, a fiam 22 éves, és az elmúlt egy évben 10 házassági interjúalanyt rígatott meg, és egyikkel sem töltött egy légtérben 10 percnél többet. Ezért egy olyan megállapodást kötöttünk ki, hogy az első lány, akit megcsókol, az lesz a felesége.

-          Akit megcsókol… - elgondolkoztam magamban – az lesz a felesége.

-          Hm. Igen, és? – vettem oda flegmán.

Az öreg erre elmosolyodott, és az én épphogy visszanyert önuralmam azonnal semmivé foszlott, és teljesen elsápadtam.

-          Én tegnap este… megcsókol… tam?!

-          Igen, ezért, üdvözlöm a családban kedves Tilda!

-          Mi?

-          Sajnos mi. Ne rinyálj már, szerinted nekem olyan jó? A világ legszebb nőjére vágytam erre egy ilyen lepukkant , kövér paraszt ivadékot kaptam. – közelebb sétált hozzám Tristram.

-          Miről beszélsz te pöffeszkedő bunkó? – én is közelebb léptem.

-          Arról, hogy légy hálás a sorsodnak, hogy ekkora mákod lehet.

-          Mi a mák? Melletted sínylődni?

-          Vegyél vissza, vedd már észre nem vagy több csak egy ocsmány filléres fruska!

Itt elpattantak a szálak, és eljárt a kezem. A fiú arcán akkorát csattant, hogy az ajtókat is kinyitották a biztonsági őrök a hang hallatára. Még soha életemben senkitől sem hallottam ilyen sértést, pedig senki sem ajnározott az elmúlt években.

-          Undorító vagy!

Mondtam neki elcsukló hangon, és kirohantam a teremből. Egy útvonalat ismertem csak ,azt, ami kivezet a házból, de legnagyobb meglepetésemre ,amikor kijutottam a szabadba egy hatalmas erdő fogadott. Patakzottak a könnyeim, nem maradhattam tovább, így bevetettem magam a rengetegbe.

Előző este 20 centis hó esett, és elég fagyos volt a levegő. Nem viseltem se sapkát, se kesztyűt. A sírástól a szemeim vörösek voltak, annyira fájtak…. Alig láttam valamit. Végül egy nagy fa tövébe lekuporodtam. A könnycseppek szinte az arcomra fagytak, az ujjaim olyan vörösek voltak, mintha vérben áztattam volna őket. Talán 10 perce sírdogálhattam, amikor elkezdett szállingózni a hó. Gyönyörű volt, de a mesés látvány nem kompenzálhatta sem a fizikai, sem a lelki fájdalmamat. A hidegben lassan alig éreztem a lábaim, a kezeim. Mozdulni sem tudtam.

-          Ez a lány különleges. Ő a menyasszonyod. Vigyázz rá. – az öreg elhagyta a termet.

-          Hm. – Trisztram a vörös kéznyom helyét simogatja.

-          Már jó ideje itt lehetek. Nagyon fázom, de… kezdek álmos is lenni…

Egyszer csak egy fekete öltönykabát terült a hátamra. Trisztram volt az. Lehajolt hozzám és lesodorta a hajamra rakódott havat. Most először levette a napszemüveget és az ingébe akasztotta, letérdelt és a két forró tenyere közé zárta az arcom.

-          Ha ennyire meg akarsz halni, nem bánom. De akkor legalább használj egy fegyvert, egy szavadba kerül és azonnal a rendelkezésedre áll a fegyvertáram.

-          I… idi…óta – vacogtam.

Elmosolyodott és megcsókolt. Mikor elváltak ajkaink, a szemébe nézhettem, és akkor rájöttem, mennyire egyformák vagyunk. Ez volt az utolsó gondolat ,amire emlékszem.

Amikor legközelebb magamhoz tértem egy hatalmas fürdőmedencében voltam. A fürdőszoba akkora volt mint a házunk otthon, a medencében pedig vagy 20 ember is elfért volna. Az egész szobát beterítette a különféle olajok kellemes illata, a vízen pedig virágszirmok úsztak.

-          Gyönyörű. Na, de hogy kerültem ide? És meztelenül? – elpirultam.

Gyorsan felálltam és körbenéztem, van-e valahol egy törölköző.

-          Áh, ott egy fogas!

 Mint egy hatalmas bordásfal tele tűzdelve különböző anyagú, színű, és mintájú törölközőkkel és köntösökkel.

-          Ez jó is lesz! – lekaptam egy kék törölközőt – Milyen puha, szinte simogat!

Magamra kaptam egy köntöst, és kiindultam a fürdőszobából, de az ajtóban épp találkoztam egy cseléddel.

-          Felébredt Úrnőm?

-          Ah, é..én?

-          Teljesen át volt fagyva! Most már minden rendben lesz! A szobáját előkészítettem! – terített a vállamra egy vastagabb anyagú köntöst.

-          i…izé… - jöttem zavarba.

-          Oh, de illetlen vagyok! Bocsásson meg! – elém állt, és meghajolt – A nevem Vesta, én leszek a személyes cselédje. Fáradjon utánam!

Mit tehettem volna? Követtem. Vesta egy körülbelül 25 éves szőke hajú és zöld szemű gyönyörű teremtés volt. Sugárzott belőle a kedvesség, nagyon megkedveltem.

-          Ebben a szekrényben talál alkalmi, ebben itthoni… és itt van a hálóing! Az ágyra tettem! Engedelmével most magára hagynám, ha szükség lenne valamire, csak nyomja meg ezt a gombot itt! – rámutatott az éjjeliszekrény tetején egy piros gombra.

-          Értem, köszönöm.

-          Mekkora szoba! Egy hatalmas francia ágy, a szoba két oldala csak szekrény, középen egy hatalmas Tv. Mindenhol porcelán figurák és egyéb dísztárgyak. Meseszép!

-          Ah, ez a hálóing, kicsit rövid. Épp eltakarja a fenekem, de tiszta selyem! Milyen kellemes a tapintása. Muszáj felpróbálni!

Ledobtam magamról a köntösöket. Felvettem a vékony csipke bugyit, majd bele próbáltam bújni a hálóingbe.

-          Ahj, vajon melyik az eleje? – a magasba emeletem és alulról belenéztem.

-          Segítek.

Valaki megfelelő írányba fordította, én felemeltem a kezeimet és a vékony anyag akadály nélkül csusszant rám.

-          Köszönöm! – megfordultam és láttam hogy Trisztram az.

-          Tudod, azok nélkül a ruhák nélkül nem is tűnsz olyan kövérnek, és egészen formás melleid vannak! – húzta végig a kezét a gerincoszlopomon.

Ekkor ébredtem rá, hogy a férfi végig nézte ahogy öltözködöm. Teljesen elvörösödtem!

-          Perverz! – belerúgtam a lábszárába és bemásztam az ágyba. A fejemre húztam a takarót, hogy még véletlenül se kelljen a szemébe néznem.

-          Nem akarom megsérteni a kis lelkivilágod, de a menyasszonyom vagy.

-          És akkor mi van?

-          Ha megkívánom a tested, az a minimum, hogy meg is kapom… - éreztem ahogy bemászik mellém – úgyhogy az öltöztetésed igazán semmiség, nem gondolod?

-          De gondolom! Mássz ki innen ez az én ágyam! – lelöktem.

-          Áú!

-          Mi történt, mitől lettél hirtelen ilyen kedves?

-          Nem lettem kedves, de mit tehetnék? Téged kell feleségül vennem.

-          Nem! Dehogy kell! Én nem szeretlek, nem is kedvellek! Nem maradok itt tovább!

Hirtelen eszembe jutott, hogy tulajdonképpen miért is akarok befeküdni ebbe az ágyba? Nem akarok a felesége lenni! Menekülj Tilda! Célba vettem az ajtót, de még mielőtt a kilincset elérhettem volna Trisztram megragadott, berántott az ágyba.

Ahogy egyetlen nadrágban letepert, rájöttem, hogy igazából mennyire gyenge is vagyok. Bevallom kicsit megijedtem.

-          Miért kell megházasodnod?

-          Jó kérdés.

-          És miért voltál olyan undok azokkal a lányokkal?

-          Mert mindegyik ostoba, apuci pici lánya, pénzszóró, bestia volt. Sosem tudtam volna hozzájuk érni… vagy megcsókolni őket.

-          És engem meg tudsz?

-          Te legalább nem vagy elkényeztetett… és az igazat megvallva először fiúnak néztelek, de más ruha és a kiengedett haj teljesen új képet ad ki.

Ez persze nem jelenti azt, hogy kedvellek! De ami történt megtörtént. Én sem vágyódom a házas élet után, és te sem… csakhogy apámat nem lehet eltántorítani. Jobb lesz ,ha beletörődünk.

-          Trisztram?

-          Hm?

-          Tegnap mit csináltatok a parkban? Ugye nem vagy drogkereskedő, vagy maffia vezér?

-          Hahahah… - felnevetett – Csak sétálni mentem a parkba és az apám értem jött de nem… - rám ereszkedett, teste egésze rám nehezedett, félálomba merülve arcát a fejem mellé helyezte – amúgy a Berlon vállalat egyetlen örököse vagyok. – elaludt.

-          Hát persze a Berlon! Ők gyártják az összes menő kütyüt! Mp4, DVD, TV, Mobil… Vicces… tegnap reggel olvastam egy cikket, hogy jelenleg Rupert Berlon a világ leggazdagabb embere.

Olyan ez, mint egy tündérmese… bárcsak felébrednék belőle!