Kedves naplóm!
Akkor leírom pár oldalban a mai napom, az első gimnáziumi napom.
Ma reggelre a biztonság kedvéért 5 órát állítottam be, hogy tutira ne aludjak el. Nos, az első az ébresztőórám volt, azt lenyomtam, a második apa ébresztőórája volt azt még idő előtt levertem és kiesett belőle az elem, a falióra eleme viszont lemerült körülbelül hajnali 4 órakor. A negyedik a mobilom volt, aminek az ébresztő dallamára még jobban visszaaludtam. Szerencsére az 5. ébresztőóra, anya időben felkeltett, nagyjából.
- Eliza!
- I…igen? – nyitottam ki a szemem, amikor anya belépett a szobába.
- 7 óra van.
- És?
- 8-kor kezdődik a megnyitó, nem?
- A francba! Már 7 óra? Elaludtam! – pattantam fel.
- Azt mondtad legkésőbb 7-kor nézzek be, hogy elmentél-e már.
- Kösz anyu!
Berohantam a fürdőbe, és észleltem, hogy elaludtam a hajam.
- Neee! A fufrum nem tudom lelapítani, nem hiszem el, hisz csak 2 tincs!
Próbáltam félre zselézni vagy szárítani, de nem ment. Nem volt időm semmire, se sminkre se beszárításra, csak felkaptam a tegnap kikészített ruhát meg táskát.
- Ez akkor sem maradhat így! Csatot kell használnom… - néztem utoljára tükörbe.
- Mintha óvodás lennék. – sóhajtottam – Sziasztok! – rohantam el.
- Sok sikert drágám! – kiabált utánam apa.
A villamos természetesen az orrom előtt ment el.
- Nincs időm megvárni a következőt! Futnom kell. – így futva tettem meg a következő két megállónyi távot.
- A fenébe, teljesen kidörzsölte a lábam, a magas sarkú! De fáj… szerencsére itt a busz és az már a suli előtt tesz le.
A suliba szerencsésen megérkeztem, 7 óra 56 perckor, sikeresen átvettem a lapot amire le volt írva, hogy melyik osztályba vettek fel, kik a tanáraim, az osztálytársaim, és az órarendem. Csak a térképet felejtették el mellékelni!
Szerencsére a tornaterembe, a megnyitó helyszínére még az olyan vakegerek is odataláltak, mint én, és az utolsó sorban sunnyogva leültem.
- Szia! Én Anna vagyok! – szólított meg a mellettem ülő lány.
- Szia én Eliza!
- Úgy örülök, hogy itt lehetek! Imádok rajzolni, és itt a rajztagozat nagyon jó!
- Rajz? Te rajztagozatos vagy?
- Igen ez itt a 9./E osztálya.
- A francba, én általános tagozatos vagyok! Az melyik betű?
- Szerintem az A.
- A…ahha… akkor arrébb megyek. Jó szórakozást!
- Szia!
- A…. a… ez az, A! – ültem le egy másik oszlopban.
- Hello! Te új diák vagy? – szólított meg megint valaki.
- Igen.
- Nehéz lehet 10.-ben átjönni, megint be kell illeszkedned…
- Ez itt a 10./A?
- Igen.
- A francba… bocsi, mennem kell! – mentem még tovább-
- Akkor a másik irányba lesz az én osztályom!
Már majdnem elértem az oszlopot, amikor valaki megfogta a vállam.
- Kisasszony helyet foglalna végre?! Már 20 perce mászkál itt, zavarja a beszédet! – tanár volt.
- Elnézést kérek! – némán leültem.
Jól elszúrtam, tudom. Nem sokkal később az igazgató befejezte a beszédet és mindenki felmehetett az osztályába.
- Oké, nem lesz semmi gond, ha a többiekkel maradok! Nem szakadhatok le nem szakadhatok le! – mondogattam, és egészen jól ment mindaddig amíg a cipőm sarka ki nem tört.
- Áááá! – terültem el a földön. Mikor felnéztem, rögtön rájöttem valamire.
- Leszakadtam!
- Jól vagy? – nyújtotta a kezét felém valaki.
- Igen, köszönöm!
- Látom kitört a sarka, és a lábad is jól kisebesedett. Gyere, lekísérlek az orvosiba. – egy fiú volt.
- Rendben.
- Hogy hívnak?
- Eliza, Bená Eliza.
- Bená… milyen vicces neved van.
- Nekem mondod… ráadásul kísértetiesen hasonlít a Béna szóra…
- Tényleg! De biztos vagyok benne, hogy nem vagy béna!
- Valóban? – csillant fel a szemem.
- Igen, amúgy az én nevem Jóbik Péter. Tizedikes vagyok.
- Értem.
- Itt is vagyunk!
- Köszönök mindent!
- Szívesen máskor is! Szia!
- Szia!
Azt hiszem szerelmes vagyok! Beléptem az orvosiba egy kedves fiatal hölgy, Szilágyi doktornő ült bent.
- Jó napot doktornő! A nevem Eliza és nagyon sokat fogok ide járni.
- Ennyire megkedvelt? Hiszen még nem is ismer.
- Higgye el, minden nap látni fog.
- Rendben, én szeretem a társaságot.
Nagyon megkedveltem,vicces, szép és kedves. Kölcsön adta az edzőcipőjét mára, ráadásul útba igazított így még épp időben beértem az ismerkedésre.
- Sziasztok! A nevem Bená Eliza és a Tölgyfa utcai Általános Iskolából jöttem. Itt lakok a városban és nagyon szeretem a csillagászatot és a mozit. – rövidre fogtam.
- Köszönjük Eliza! – Hegyessy tanár úr szintén kedves 40 éves férfi.
Miután megvolt a bemutatkozás odamehettünk egymáshoz. Rögtön kialakultak a klikkek. Én másik 3 lányhoz verődtem, Mese, Kriszti és Alexa. Hamar kiderült, hogy ők egy fiú klikkel, Andrissal, Gáborral és Marcival voltak jóban. Így heten, mint a gonoszok mobil és msn címet cseréltünk. Még most este fel is vettem mindenkit!
Persze a sznob és liba klikk is azonnal megalakult a selyemfiúkkal és a görög félistenekkel párhuzamosan. És természetesen itt is volt egy fiú és egy lány akik olyan tökéletesek voltak, mintha egy divatlap borítójáról léptek volna le. Én egy hónapot adok nekik, és szerintem összejönnek.
Az illetők Dávid és Klaudia. De ez van…
Hazafele észrevettem, hogy abban a kerületben, amiben én lakom, összesen egy valaki van, aki szintén Szent Norbertes, de nem láttam az arcát, mert mindvégig a járművek másik végében tartózkodott meg aztán engem lekötött Petiről szőtt kis álmom. Remélem, holnap is látom!
A hazafele út egész jól ment kivéve, hogy a buszon neki passzírozódtam az ablaknak, a villamoson pedig egy csöves állt mellém és úgy ájultam le a villamosról a bűztől.
Sajnos azt sem láttam, hogy a már említett személy, aki személy, aki amúgy egy fiú, hol szállt le.
Itthon sikerült beszélgetnem a 6 új barátommal. Mese , aki amúgy Emese nagyon kedves rövid szőke hajú, alacsony és mindig mosolyog. Kriszti szintén szőke, hosszú hajú és mindene a divat, meg a sztárok. Alexa amolyan könyvmoly típus és tényleg okos, és ő is szőke, hosszú hajú. Most, hogy így belegondolok… én tök kilógok a sorból! Nekem hosszú vörös hajam van! A fiúk, nos Andris rövid szőke hajú és mindene a gördeszkázás, Gábor barna rövid hajú, a motorok és az autók érdeklik. Marci rövid fekete hajú és modell akar lenni. Ne kérdezze senki, hogy jött össze ez a banda, de a filmeket mindannyian szeretjük, szóval ma este már meg is beszéltük, hogy szombaton moziba megyünk!
Szóval így mindent összevetve, nem volt olyan rossz ez a nap! És a balszerencse mutató se lengett ki annyira!
Ennyi mára kedves naplóm, holnap találkozunk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
