Nick másnap reggel, félálomban, egy szál alsógatyában, a kezében pedig egy törölközővel indult el a fürdőszobába. A lakóépületben szintenként 10 szoba volt és egy – egy fürdő. A fiú nagyot ásított, alig látott ki a fejéből, majd homályos tekintettel belépett a zuhanyzó részbe.

-          Nagy a pára… valaki fürdik. Csodás, nincs is jobb a reggeli horrornál… Mit meg nem adnék, azért ha a pucér férfi hátsók helyett pár formás kis női popsi bukkanna elő a páratengerből… például Lyahé… - gondolta.

Ekkor előbukkant az, aki épp végzett a fürdéssel. Nick szeme hirtelen elkerekedett.

-          Perverz! – csattant a pofon.

-          Ááááá….. – Nick kirepült a fürdőszobából.

Lyah volt az illetékes személy, és azt, hogy a fiú meztelen testét stírölte nem díjazta.

-          Mi baja van, hiszen ez – nézett fel – a l…lány… fürdőszoba??!! 

Nick ekkor fogta föl, hogy rossz ajtón ment át, pár pillanattal később az agya feldolgozta az iménti látványt, majd a teste is.

Lyah is kijött nemsokára az ajtón de a csempén ülő fiút ő másképp látta.

-          Uh… gusztustalan! – fejtette ki véleményét az ágaskodó 3. lábról.

Kicsit később az ebédlőben, Nick alig feltűnően csorgatta nyálát a Lanz testvérpár női felére.

-          Nick! Befejeznéd? Épp  ennénk. – jegyezte meg Tobit.

-          De olyan gyönyörű!

-          Én talán nem vagyok az?! Engem bámulj! – rángatta meg a fiút Dot.

-          Hol is lesz az első óránk? – Ült le melléjük Cora.

-          Hm… nos, az első a 3. emelet 21-ben. Stílustan.  – válaszolt készségesen Tobit.

-          Kösz.

Amint leültek a teremben, belépett a tanár.

-          Ahh, hiszen ez Jane Johnson, a híres stylist! – jegyezte meg halkan Dot.

-          Jah, valahogy egyértelmű volt, hogy hírességek fognak minket tanítani.

-          Kedves diákjaim! Így végig tekintve rajtatok két dolgot vélek felfedezni. Az egyik, hogy nagyon sok műfajt képviseltek, a másik, hogy nagyon sok dolgom lesz veletek. – sóhajtott.

-          A bunkó! – gondolták.

-          Mindenesetre alig várom az egy hét múlva sorra kerülő első koncerteteket!

-          Milyen koncert? – hangzott a felháborodás.

-          Ohohoh, nem is tudtátok? Mához egy hétre már minden csapatnak elő kell drukkolnia egy nyerő slágerrel. Az a kis huncut igazgató… biztos elfelejtette.

-          Te nekem ez a nő nem stimmel… - súgta oda Dotnak Tobit.

-          Talán azért mert alig egy hónapja még John volt a neve…

-          Én tudtam, egy nőnek nincs ekkora picsája! – csettintett az ujjaival Nick.

-          Olyan választékosan fogalmazol. – reagált rá Cora.

-          Tényleg? Köszi!

-          Nick, te olyan sötét vagy, hogy a negró világít a szádban.

Este megint összegyűltek nicknél.

-          Már megint nálam?

-          Ahogy mondod! – nyomultak be a többiek.

-          Jó, de nincs kaja,pia, wc és lélegzetvétel! Ezek mind takarítási problémákat idézhetnek elő reggel!

-          Lélegzetvétel? Azután mióta kell takarítani? – érdeklődött Tobit.

-          Ki tudja, fő az elővigyázatosság!

-          Ne aggódj, Nick! Mi nem pisilünk be… mint te. - mosolyodott el Cora.

-          Hahaha… nagyon vicces.

-          Akkor kéne egy szöveg.  – tért a tárgyra Tobit.

-          Ami azt illeti, nekem vannak dalaim. Illetve, inkább szövegek… - vett elő egy füzetet Cora.

-          Remek, akkor te leszel a dalszövegíró! – veregette hátba Nick.

-          Nick, szerintem az lenne a legjobb, ha te szereznéd a zenét hozzá. – tette karba a kezét Tobit.

-          Én? Miért?

-          Mert te vagy az énekes. – válaszolt Dot.

-          Ebben… van valami… - vakarta meg a fejét a fiú.

-          Nos, akkor jó munkát! – a másik két tag felállt és kiment.

-          Hééé, ne hagyjatok itt, árulóók! – kiáltott utánuk.

-          Befejezted a sírást? Inkább álljunk neki a melónak, minél hamarabb el kell kezdenünk gyakorolni. – nyomta a fiú kezébe  a gitárt.

-          Miért én? És miért ezzel az elviselhetetlen boszorkánnyal? – siránkozott Nick.

-          Válassz. – Cora Nick asztalára rakta a füzetet, és elfeküdt az ágyon.

-          Nincs más választásom. – kinyitotta a füzetet, és lapozgatni kezdte.

-          Ezek marha jók! – ült le.

 Tűz virága

Én még itt várok, a halál nem pártol,

A világ lángol, légy most bátor,

Nem bírom már tovább,

Segítség merre jár?

Tűz virág, nyílik már,

Én itt várok rád,

Jöjj, gyere hát!

Nem hagylak el,

A halál csak egy múló jel.

Itt várok rád, Black Rose

-          Ezt, tökéletes első dal…

-          Akkor komponálj alá valami zenét.

-          Azonnal!

Reggel az asztalnál csak hárman ettek. Tobit és a két lány.

-          Nick? – kérdezett rá végül Tobit.

-          Alszik, egész éjjel fent voltunk.

-          MI? Az egész estét együtt töltöttétek?! – állt fel Dot.

-          Ne parázz én akkor se nyúlnék ahhoz a gerinctelen féreghez, ha fizetnének érte.

-          Biztos? Mi történt pontosan?

-          Féltékenységed alaptalan.  – mondta higgadtan a lány, majd zsebre tett kézzel elsétált.

-          Dot, nem kéne a drága időd ilyen ficsúrokra pazarolni… talán ha kicsit jobban körbenéznél, találnál hozzád illő fiút.

-          Már találtam, Nick az! És nekem senki más nem kell! – viharzott el a lány.

-          Mintha kitépték volna a szívem… - verte a fejét az asztalba a fiú.

-          Mi a baj bátyuskám?

-          Lyah! Mi a helyzet? Minden rendben a csapatoddal?

-          Természetesen. Alig várom a koncertet.

-          Én is! Tök király, nem?

-          Az hogy szétalázhatlak? Igen, valóban az. – hagyta ott a lány.

-          Valami átok van rajtam, hogy ennyire utálnak a nők?

A következő 5 nap gyorsan eltelt. A csapatok nagy izgalommal próbáltak, és a BRose első dala igazán jól sikerült.

- Mi fogunk nyerni! Ez a dal fantasztikus! – lelkendezett Dot.

      - Legyen igazad. – ült le Cora.

      - Ma este eldől!

      - Már csak 2 óra van a kezdésig! Menjünk, szedjük rendbe magunkat.                                                                             Tudtátok, hogy a mai megjelenésünkre gyakorlati jegyet kapunk Stílustanból? – jelezte Tobit.

- Tényleg?! – hirtelen mindenki szétszéledt.

A koncert elkezdődött, a csapatok egymás után vonultak fel.

- Nyert ügyünk van! – karolt bele Nickbe.

- Már csak két banda van, A BRose és a Soul Mirror. – mondja be az igazgató.

- A Soul Mirror Lyah csapata, nem? – érdeklődött Nick.

- Igen. – helyeselt Tobit – De most mi jövünk, szóval hajrá.

A csapat sikere vitathatatlan volt.

- Ezt megnyertük! – ujjongott Dot.

- Ez az! – vigadott Nick is.

- Még van egy csapat… - jegyezte meg lemondóan Cora.

Amikor a Soul Mirorr csapattagjai felléptek a színpadra mindenki elnémult. Az énekesnő gyönyörű volt, minden szem rászegeződött. Amikor felcsendült a zene, az emberek lélegzet visszafojtva hallgatták.  Tobit lesütött szemmel hagyta el a termet.

-          A mai koncert győztese, A Soul Mirorr! – adta át az első díjat az igazgató.

-          Hol van Tobit? – érdeklődött Nick.

-          Még a díjátadó előtt lelépett… - jegyezte meg Cora.

-          Miért?

-          Valószínűleg, ő nem örült annak, hogy a saját húga így lealázta.

Tobit, bezárkózott a szobájába.

-          Tobit, gyere ki! Igyunk valamit! – kérlelte Dot.

-          Nem köszi, most van pár dolog amit át kell gondolnom.

-          Te tudod…

-     Igen, tudom. Nincs több kegyelem!