Miután a szüleim ostobaságán való agyhalál beállt, azt hittem nem lehet rosszabb… Tévedtem.

-          Tilda csengettek! Kinyitnád az ajtót? – kiabált fel anyu a konyhából.

-          Ne már, nyissa ki más, én az emeleten vagyok. Hol van Clio?

-          Caleb edzésén. Holnap meccs lesz… Nyisd már ki!

-          Megyek, megyek. – baktattam lefelé.

-          Basszus, pár napig voltam hercegnő és ennyire elkényelmesedtem volna?

Kinyitottam az ajtót. Én sosem hittem semmiben, de életemben először hálálkodtam az Úrnak, amiért hagyta kinyitni azt az ajtót.

-          Jó reggelt Úrnőm!

Vesta állt velem szemben. Az állam, akár egy leprás testrésze a földön landolt.

-          Vesta?! Mit keresel itt?! – csaptam be magam után az ajtót.

-          Berlon úr küldött pár képet a tegnap esti bálról.

-          Képet? Na, jó passzold.

Úgy voltam vele, hogy pár képecske, elfér a mesés estéről a fiókomban.

-          Azonnal.

Vesta intett egyet, és Carl egy inas, három egy méterszer fél méteres bekereteztetett képet vett ki a kocsiból.

-          Hova tehetem?

Nagyot csaptam a homlokomra. Milyen naiv is voltam…

-          Gyere utánam, de egy hangot se! Vesta, te ülj be a kocsiba és többet egy alkalmazottat, se akarok a házamban látni! Értve vagyok!

-          Igen, asszonyom!

Carl úgy követett akár az árnyékom. Halkan felosontunk a szobámba, szerencsére anyut elfoglalta a szénné kokszolódott csirke megmentése.

Már fél sikert elértük mikor a szobámban voltak a képek, de akkor felmerült a következő probléma. Ki is kell jutnia a pingvin ruhás fazonnak.

-          Tilda! – rontott be Clio.

-          Clio?! Te mit keresel itt?

-          Ezt nem hiszem el, hogy lehetek ilyen mákos?!  - gondoltam.

Tényleg mákos voltam, mert ahogy Clio kinyitotta az ajtót szegény Carlt belökte a szekrényembe, ráadásul amikor a hugicám becsukta az ajtót, a szekrény szárnyai arra a félnótásra csukódtak.

- Hogy, hogy mit? Itt lakok!

-          Igen...igen, mit akarsz?

-          Jah, semmit, csak azt, hogy holnap Calebnek meccse lesz. Kijössz velem?

-          Persze, persze… de most menned kell! – kilöktem a szobából.

-          Carl jól vagy? – nyitottam ki a szekrényt.

Sajnos amikor észleltem a férfi fején a fehérneműimet… nos, gyomorszájon rúgtam.

-          oh, bocsánat!

-          S..se…e…mm…mmi…b..baj… - nyöszörögte.

-          Oké, a főbejáraton nem távozhatsz!

Mértem fel a helyzetet.

-          Carl, örülök, hogy megismerhettelek!

-          Mi?

Fogtam szegényt, kirángattam a teraszra.

-          Jó utat!

Átlöktem a korláton.

Nem, nem öltem meg. Sőt szinte semmi baja nem lett, talán egy kis sokk. Igaz, hogy még aznap felmondott… de kit izgat?

Az a mákos balfék a szomszédék kertjébe esett, akik épp akkor rakták ki a régi franciaágyukat, mert vettek egy újat. Miután fogócskázott egy kicsit a bulldogga,l simán eljutott Vestához, és már mehettek is haza.

Ahogy láttam eltávolodni a kocsit, mélyen felsóhajtottam.

Odamentem a papírba csomagolt képekkel, és találomra kibontottam egyet. Az a bizonyos csók jelente volt rajta.

-          De szép… milyen jó volt… az a csók. – mosolyodtam el.

-          Nem mintha szeretném azt a vén faszt!

-          Na lássuk a többit is.

Izgatottan téptem fel a másik kettő csomagolását. A másodikon egy táncolós kép volt. Nem is látszott kis cselünk… tökéletes fotó…

-          Lássuk a harmadikat! A harmadik kép. Az eljegyzés pillanata, amikor felkerül a gyűrű, és mindketten… mosolygunk? Mint egy szerelmes pár… talán erről beszélt az öreg? Baromság, nem is szeretjük egymást! – gondoltam.

Bosszús lettem, és mindhárom képet betettem az ágynemű tartómba.

-          Le viszem anyához a szennyest!

Pakolni kezdtem a szobámban, és ekkor a kezembe akadt valami idegen.

-          Véletlenül elhoztam az inget amit Trisztram viselt tegnap este.

Mélyen beleszippantottam, még mindig kölni illata volt.

Eldőltem az ágyon, és az inget szorongatva elaludtam. Olyan érzés volt mintha ő lett volna mellettem, csak a teste melege hiányzott.

Este hétkor ébredtem fel, amikor csörrent a telefonom.

-          haló… - nyögtem be félálomban.

-          Jó reggelt!

-          Trisztram?!

-          Talált, süllyedt. Hol vagy?

-          Itthon.

-          Nem hinném, mert nem vagy mellettem.

-          Az nem az otthonom! Különben is mit akarsz?! Amíg az esküvőre nem kerül sor nem kell találkoznunk! Hálás lehetsz, hogy nem kell látnod a rusnya vadóc fejem.

-          Én hálás vagyok! De apa holnap veled akar ebédelni.

-          Senkiházi ficsúr...tee…. – szorítottam ökölbe a kezem.

-          Sajnos nem megy, holnap foci meccsre megyek! Szóval 12-kor elmegyek itthonról! Jó éjt!

Lecsaptam.

-          Bocsánatot kellett volna kérnie! Mekkora tapló! Sosem leszek belé szerelmes, sosem! – fogadtam meg.

Akkor este hamar elaludtam… de olyan kicsi és hideg volt az ágy, hogy az a pár óra alvás, csak még jobban kifárasztott.

-          Anya, apa! Mi a reggeli? – flangáltam a házban, egy szál pólóban.

-          Amit találsz! Mi most elmegyünk?

-          Hova?

-          Calebhez! – szaladt le az emeletről Clio, egy igen csinos ruciban.

-          De csak 10 óra.

-          Ünnepelni megyünk! Ma van a szülinapja!  Aztán délután is átmegyünk! Ott lesz a meccs utáni buli! 

-          Értem, jó szórakozást!

-          Ne felejtsd el, a meccs fél kettőkor lesz!

-          Vettem az adást! Pápá…

Elmentek. Nem az fájt, hogy hová mentek, hanem az, hogy engem nem hívtak.

-          Igazából simán elfogadhattam volna az ebéd meghívást, de nem akarom látni azt a pöffeszkedő hólyagot!

Egy nagy tál pehellyel levágódtam a tévé elé. Háromnegyed 11-kor megindultam a fürdőszobába. Lassan levetkőztem, majd a teli kád forró vízbe beleültem.

-          Juj, de forró! És kicsi… és nem is olyan finom illatú mint ott… 

Mindig forróra csinálom a fürdővizet mert sokáig szeretek időzni benne, és így még 40 perc múlva is meleg lesz…

Alig fél óra múlva hallottam valami zajt.

-          A fenébe, anyuék megint nem etették meg a macskát… az a dög, még a végén kifosztja a spájzot.

Felálltam és a törölközőért nyúltam.

-          Basszus! Nem hoztam be! – kiáltottam.

-          Na mindegy, úgy sincs itthon senki.

Vidáman indultam meg  a szobám felé, de amint a fürdőszoba ajtaját becsuktam magam után megcsapott a hideg.

-          Hideg…hideg… van!

A vizesen szemembe lógó fürtöktől mit sem látva rohantam a szobám felé, de pár lépés után egy puha falnak ütköztem. Egy puha, meleg fal, aminek kezei vannak… a karok átöleltek, és a fal hangot adott ki.

- Jók a melleid!

- Trisztram!

- Ahogy mondod! És ahogy elnéztem nincs itthon senki… csak te meg én… egy pucér nő és egy férfi.

Ördögi mosoly ült ki az arcára, majd felkapott.

-          Mit keresel itt? Tegyél le te perverz állat!

Egyenesen a szobámba vitt majd ott ledobott az ágyamra.

-          Letettelek! – rám feküdt.

Hirtelen bevillant. Meztelen vagyok! És ő elég erősen leszorított az ágyra.

-          Mi...mit akarsz?

-          Hogy én mit akarok? – nevetett fel – te mit akarsz?

-          Semmit.

-          Ha egy nő meztelenül omlik a karjaimba, nekem más ugrik be.

-          Barom! – tökön rúgtam. Erre ő jajveszékelve dőlt le rólam.

-          Most, hogy mondod… ezt már rég meg akartam tenni. Köszi a lehetőséget.

-          Hülye liba. – nyögte.

-           Szóval? Mit keresel itt? És miért vagy úgy öltözve, mint egy halandó?– vettem elő a törölközőm, magamra csavartam majd leültem mellé.

-          Nos, foci meccsre megyünk. Mégsem jöhettem szmokingban.

-          Hogy, hova megyünk?!

-          Foci meccsre.

-          Igen, én! De te nem.

-          De igen.

-          És ugyan mire fel?

-          A menyasszonyom vagy! És jogom van veled tölteni némi időt!

-          Tegnap előtt még nem így vélekedtél.

-          Tegnap előtt is így gondoltam.

-          Nem ezt mondtad, had idézzelek… hogy is volt? Ja igen, a …

Magához rántott és megcsókolt, majd magához szorított és ezt súgta a fülembe:

-          Ha nem mondom azt, és nem megyek el, akkor a drága szüzességed,  nem vehetném el a nászéjszakánkon.  – felállt.

-          Kint megvárlak, öltözz fel. – kiment.

Némán ültem.

-          ha most jól értettem, azt mondta… hogy… meg akart erőszakolni? – elvörösödött a fejem.

-          Talán ő tényleg nőként lát engem… eddig bele se gondoltam… hogy mit tehet velem egy férfi…