Rie másnap reggel fáradtan ébredt.
- Semmit sem aludtam az éjjel… Olyan izgatott vagyok. Már csak azért is, mert láthattam az élő Daredent. – elővette a könyvet a férfi képével – Tényleg olyan mint a könyvben. Micsoda szerencse, hogy a nagyinak semmi varázsereje, ha megtudná, hogy az új házi kedvencem egy temetőárny, tutira elevenen megnyúzna.
- Rie! Ébredj, elkésel! – kiabált fel az édesanyja.
- Rendben!
A lány átvágta magát a szokásos reggeli tömegen, majd az iskolába érve a folyosón belefutott valakibe. Az ütközésnek köszönhetően elterült a földön.
- áú… de kemény volt. – nézett fel.
- Rie?! Nem esett bajod? – Dan nyújtott aggódva kezet.
- Nem rendben vagyok, de te aztán csupa izom vagy, pedig egy nyikhajnak nézel ki. – fogadta el a lány a segítséget.
A fiú elmosolyodott, majd egy könnyed mozdulattal magához rántotta a lányt.
- Hah? – illetődött meg Rie.
- Látod? Én meg tudlak védeni.
- Eressz el te perverz! – kiáltott fel Rie majd egy erőteljes térdlendítéssel lefegyverezte ellenségét. Dan fájdalmában térdre rogyott.
- Na ide figyelj te felfuvalkodott ficsúr! – fogta meg a fiú arcát. – Amennyiben ezt a hátralevő kettő és fél évet, azt ajánlom ne merészelj többet hozzám érni, vagy szólni, mert szilánkosra töröm a karod! – szikrázott a lány szeme – Megértetted?!
A halálra ijedt fiú könnyes szemekkel bólogatott, így Rie diadalmasan távozott.
- Ez a barom még a hajam is meghúzta! – simogatta meg a vörös tincseket.
A nap végén elsőként hagyta el az iskola épületét. Nagyon sietett haza.
- megjöttél kicsim? – szólt ki az ajtónyitódásra Una a konyhából.
- Igen, igen… - dobta le Rie a cipőit.
- nem vagy éhes?
- nem, köszönöm…
A lány felrohant az emeletre. A szobájába benyitva már le is vette a blúzát, és amint becsapta maga mögött az ajtót már a szoknyát is tolta volna le. Minél előbb át kart öltözni, hogy indulhasson Daredenhez. Csak ekkor vette észre, hogy nincs egyedül.
- Áááááááááá! – sikított fel.
- Mi a baj? – rohant fel az apja.
- Semmi, csak… bevágtam a lábam! – támaszkodott neki minden erejével az ajtónak, nehogy bejusson a szülő.
- Akkor jó. Hozzak ragtapaszt? Sebes?
- Nem, nem apa… minden rendben.
A nyugtatgatásnak köszönhetően a férfi lesétált az emeletről.
- M… meg…fojtasz…. Te os..toba… - nyögdécselte a láncok között vergődő Dareden.
- Még szép, hogy megfojtalak! Mi a fenét keresel itt? Megmondtam, hogy a temetőben várj meg! És, hogy a csudába jutottál be? – mondta vöröslő fejjel.
- Elmondom, amint … levegő…höz jutok…
Rie visszahúzta a láncot a fiúról, aki megkönnyebbülten fellélegzett.
- Szóval, nem értem mit csinálod a fesztivált? Csak nem hitted, hogy tudsz valami újat mutatni? Már volt dolgom nővel. – mondta büszkén.
- Te perverz vén kujon! – Rie a férfi arcába nyomta a talpát, majd gyorsan felkapott pár ruhadarabot, hogy Dareden ne csodálhassa tovább az alsóneműjét.
- Vén? Kikérem magamnak, csak pár évvel vagyok idősebb.
- Ja, pár száz… - morogta – Szóval mit keresel itt?!
- Nos, ugye te sem gondoltad komolyan, hogy ott fogok várakozni? Ráadásul nyitva volt az ablak, így beengedtem magam.
- Oh, az illedelmes vendég…
- Amúgy meg jó lenne, ha mostantól óvatosabb lennél!
- Mi? Miért?
- Úgy látom nem érted. A benned rejlő erő, habár nem tudod használni, igen értékes, és mivel csak úgy lehet hozzá jutni, hogy megölnek…
- Ezért halálos veszélyben vagyok?
- Igen.
- Hahaha… - nevetett fel a lány – csakhogy az erre az erőre pályázó lények ebből a világból hiányoznak.
- Miből gondolod?
- Az elmúlt 70 évben nem volt harc.
- És szerinted én mi vagyok?
- Te más vagy.
- Igen? Akkor halkan megsúgok valamit. A testedben lévő Celikan- gömb olyan szinten pulzál, hogy csak napok kérdése és a holtak birodalmának legmélyebb bugyraiban élők is megérzik az erejét. Továbbá, te ugyan nem látod, de a magam félék számára ez olyan akár egy iránytű, és a tű végén a te tested van!
- Vagyis?
- Vagyis, te idióta nagyon nagy veszélyben vagy!
- Nem baj! Nálam van a Celikan - gömb és rengeteg varázslatot tudok.
- Használni is tudod őket?
- Persze!
- Akkor azt áruld el nekem, hogy hány hollóval végeztél eddig?
- Az mi?
- Nem tudod, hogy mi az a holló?
- Nem.
- Anyám, borogass! A hollók, a holtak birodalmának leggyengébb szolgái, ennek köszönhetően ők könnyedén átkelnek ebbe a világba.
- Igen? Hm… de ha olyan gyengék, akkor semmi gond. Nem?
- Attól még, hogy ott gyengék, itt erősek. Holló alakban térképezik fel a helyszínt és ha megtalálják a célpontot, akkor felöltik igazi alakjuk.
- Hogy néznek ki?
- Mindig változó, de én az elkorcsosult állatokhoz tudnám hasonlítani őket.
- Pfuj… Vannak mások is?
- Aztán vagyunk mi Temetőárnyak, és vannak a Feketevérűek. Mi megközelítőleg egy szinten vagyunk, és rühelljük egymást.
- Miért?
- Mert mi eredetileg angyalok lettünk volna, ők viszont csak a démonok végrehajtói. És akkor gondolom magadtól is kitaláltad, hogy a Démonok vannak még akik felettünk vannak. Ennyi, a gonoszok táborának felosztása.
- Te nem is vagy gonosz!
- Ezért van az, hogy minket elnyomnak, és ezért akarja minden temetőárny a Celikan - gömböt, hogy ez az állapot megszűnjön. Most, hogy tudod, mi lenne ha meghalnál?
- Álmodik a nyomor! Inkább segíts varázslatokat tanulni!
- Ugyan miért?
- Mert ha nem tudom használni az erőm, neked kell megvédened, ugyebár nem akarod, hogy valaki más kaparintsa meg előled a Celikan – gömböt?
- Van benne valami. Akkor hozz pár varázsigés könyvet és menjünk ki a temetőbe!
- Rendben! – Rie kutakodni kezdett egy ládában.
- Amúgy… ez a kép egész jó.
- Hah? – fordult meg Rie.
Dareden azt a bizonyos könyvet fogta, amelynek közepén róla volt egy kép.
- Ahhoz ne nyúlj! – kapta ki Rie a könyvet a férfi kezeiből.
- Miért? Rólam szól, vagy nem? És miért volt a párnád alatt?
- Semmi közöd hozzá, te barom! – Rie kilökte az ablakon.
Azután a könyvet berakta az ágyneműtartóba és lerohant a földszintre.
- Mész valahová? – érdeklődtek a testvérei.
- Igen, szóljatok anyuéknak, hogy kimegyek a temetőbe.
- Minek?
- Körbenézni! Majd este jövök! Sziasztok!
- Szia…
A kapuban már várta Dareden.
- Indulhatunk? – kérdezte.
- Igen!
Amint a lány ezt kimondta a füle mellett elsuhant egy holló.
- Áh… ez majdnem letépte a fülem!
- A hajszálad akarta.
- Mi? Minek?
- Inkább kinek?
- Hogy érted ezt?
- Ez egy holló volt, és valószínű, hogy a gazdája küldte előre, azért hogy pontosan tudja kit is keres. A hajszálad alapján könnyedén megtalál.
- Gazdája?
- Valaki jön!
- Valaki?!
A temető felett a tegnapihoz hasonló viharfelhők gyülekeztek.
- Valószínű, hogy hamarosan találkozol egy Feketevérűvel.
- De jó nekem… mi lenne, ha ezt most inkább kihagynánk… - rémült meg egy kicsit a lány.
- Miről beszélsz? Oda kell mennünk!
- Inkább bújjunk el… én, gyenge vagyok… ha majd erősebb leszek, majd akkor megküzdünk vele. – indult be a házba.
- Attól tartok nem érted. – Dareden megfogta a lány karját - Nincs hová bújnod. Most kell harcolnod az életedért. – magához rántotta Riet.
- Ne aggódj, elég erős vagy, én bízom benned.
A férfi szárnyakat bontott és a magasba emelkedtek, majd elindultak a temető felé.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
