- Kegyes elnézést kérjük a kellemetlenségekért Igazgató Úr, de nem tudtuk, hogy meg kell várni a kiértesítést, és családi okokból sürgős volt kollégiumba költöznünk. – Ivy elpirulva tűrt el egy tincset ragyogóan szőke hajából a füle mögé.
- Természetesen semmi baj! Ha jól sejtem Alettet ismeritek már, ő a diákönkormányzat elnöke, minden kérdésetekre válaszol majd. Ma csak csomagoljatok ki. Holnap reggel megkapjátok az egyenruháitokat és az órarendeket.
- Köszönjük a megértését, Uram! – mosolygott rá a lány.
- Ugyan, semmiség… - olvadozott az igazgató.
- Hol vannak az új diákok? – kérdezte lihegve Alett, amikor az igazgatói szoba elé ért.
- Épp most iratkoznak be. – mondta Jared.
- Értem.
- Körbe vezessem őket, vagy te szeretnéd?
- Mint elnök, azt hiszem ez a megtiszteltetés, engem illet. – veregette meg Jared vállát.
- Rendben… - hagyta ott a fiú.
- Jared mindig olyan mogorva, még sosem mosolygott. Ezért is olyan népszerűtlen a lányoknál, de mivel osztályelső így könnyedén szerzi meg mindig az alelnöki címet. Ő az unokabátyám, apa nővérének a fia. Sajnos elég vérfarkas ellenes, hogy miért, azt nem tudom. A legkellemetlenebb ebben a tulajdonságában az, hogy neki különlegesen fehér haja és kék szeme van. Az iskolában pedig csak egy olyan tanuló van, akinek szintén fehér haja van. Shonenak a vérfarkasok vezérének, mondjuk neki fekete szemei vannak. Ennek köszönhetően mindig azt hiszik róluk, hogy testvérek és ettől Jared a falra mászik.
A négy új diák ekkor kilépett az ajtón.
- Kérlek titeket, kövessetek. – indult el Alett.
- Rendben.
Az iskola tanulói két oldalt sorfalat állva csodálták az új embereket.
- Hihetetlen! Elnézéseteket kérjük a kellemetlenségért, ez csupán egy kis pillanatnyi érdeklődés, holnap már semmi gond nem lesz! – legyintett a lány.
- Vagyis remélem, holnap már nem csinálják ezt a cirkuszt. Eléggé megalázó, hogy úgy bámulják szegényeket, mintha divatbemutatón lennénk… még a végén kiiratkoznak! – fogta a fejét.
- Ne aggódj, természetesen mi is kíváncsiak vagyunk az itteni életre. – mondta Dave.
- Mennyi kollégium! Esetleg a lányok és a fiúk külön alszanak? – kérdezte Renee.
- Nem, azért van ennyi, mert a tagozatok alszanak külön.
- De csak 3 épület van.
- Nos, a két biológia tagozat nem bírja annyira egymást…
- Azt olvastam az iskola honlapján, hogy ők éjszaka tanulnak. Ha nem bírják egymást, akkor miért ők vannak este az iskolában?
- Öhm… hát… izé… ez így van kitalálva. Itt van a lányok szobája, és itt a fiúké. Most sajnos mennem kell, holnap reggel hét órára értetek jövök! Sziasztok! – robogott el a lány.
- Ez meleg volt! – törölte meg a homlokát.
- végeztél? – jelent meg hirtelen Jared.
- Igen. A nappalisok elhagyták már az iskola épületét?
- A táncszakkör pont most ért véget.
- Remek! Akkor Violet győződjön meg róla, hogy biztosan mindenki visszaért-e. Én meg megyek Shone…. Akarom mondani az embertanosokért, te meg mehetsz az élettanosokért!
- Indulok. Csak aztán légy óvatos!
- Miért?
- nehogy a szőrös szerelmed megkóstoljon.
- idióta! – fut el a lány.
- Mielőtt bárki azt képzelné, hogy az igazgató lányaként hercegnői életet élek ezek között a falak között, szeretném megjegyezni, hogy nem. A kivételezéseknek köszönhetően nem vagyok túl népszerű. Nem utálnak, de nem is szeretnek, nincsenek barátaim, volt valaki… Alice. Amióta élek ő volt az én egyetlen és legjobb barátom, de az ő apja egy remek varázsló, és mikor észre vették a Szövetségben, hogy mekkora siker ez a projekt, létrehozták az Arany Nap Akadémiát, az ország másik felében. Köszönhetően az én fenomenális szerencsémnek, Alice apját nevezték ki ottani igazgatónak, és természetesen neki is mennie kellett… Ennek már lassan egy éve, és habár igyekszünk levélben tartani a kapcsolatot, azért ez már nem az igazi.
Azért így sem vagyok egyedül, hiszen itt van nekem Jared és Zane, bár ő inkább ilyen testőrféle, na és persze…
- Shone! Jó estét! – szakította meg a lány gondolatmenetét, amikor meglátta fiút.
- Jó estét Alett. – mondta illedelmesen.
A vérfarkasok vezetője, a fajtája többi tagjához hasonlóan, kívülállók felé nem mutatott ki érzelmeket, viszont Alettel viszonylag sokat beszélt és néha hozzáért. Ez volt az egyik fő indok, amiért Alett olyan népszerűtlen volt osztálytársnői körében, na de az irigység nagyúr, ezt mindenki tudja.
- Indulhattok! – mondta mosolyogva a lány.
- Értem. Cora, Lora! – kiáltott hátra.
- Igen? – jelent meg hitelen a két lány.
- Adjátok meg a jelet!
Az ikrek egy- egy csengőt vettek elő, és megszólaltattál őket, de Alett semmit sem hallott, mert olyan magas frekvenciájú hangot adott ki a két kis hangszer, hogy csak a farkasok hallották. Egy perc sem telt el, és a kollégium lakói innen - onnan előbukkantak. Volt, aki a bejáraton jött ki, volt aki az emeleti ablakokból ugrott ki,de volt aki a fák mögül lépett elő.
Ezután mindannyian Alettet követve átsereglettek az iskolába, ahol már a vámpírok várták őket.
- Alett! – szólította meg Shone, épp mikor Zane is rájuk figyelt.
- Igen? – nézett hátra pironkodva.
- Milyen szép hosszú a hajad. Régóta növeszted már… - ujjai köré csavart egy tincset a lány szőke hajából és megszagolta.
- Már a hátad közepéig ér. – nézett bele a két kék szempárba.
- I..igen… - dadogta Alett.
- Alett! – rántotta magához Zane a varázslót.
- Úgy hiányoztál! Jól telt a napod? – ölelte meg.
- Igen! – mosolyodott el.
- Na jó, elég a műsorból! – lépett oda hozzájuk Jared – Mindenki induljon fel az osztályába! Balhémentes éjszakát akarok.
Tricz kisasszony, ez alatt az a 3 mondat alatt egy valamire figyelt csupán. A három fiú szemeire, mert azokon tisztán láthatta a gyűlöletet, ami a falka vezére felé irányult.
- Shone csupán, azért tette ezt, mert tudta, hogy ezzel Zane és Jared idegeire megy. Ők hárman rühellik egymást. Zane csak Shonet nem bírja elviselni, a többiekkel semmi baja, de Jared… az egész fajt kiirtaná. Sajnos, tisztában vagyok már jó ideje azzal, hogy csak arra használ ez a férfi, hogy az ellenségeit idegesítse… én viszont reménytelenül szerelmes vagyok belé. A hajam is azért növesztem, mert egyszer azt hallottam, hogy hosszú hajú lányt szeretne magának...
- Violet!
- Igen, kisasszony?
- Ma a vámpírok a kincstár őrzői. A Zane által meghatározott lista szerint , Mark és Rozenn a soros. Én velük elindulok a kincstárba, hogy leváltsam a két varázslót, aki ott volt eddig. Figyelj a rendre!
- Értettem!
Alett a két vámpírral a pince felé vette az irányt a tetőtérről. A bejárattal szemben volt egy hatalmas lépcsősor, ami felvezetett az első emeletre, de annak az aljában volt egy rejtett lépcsősor, ami a pincébe vezetett, a kincstárhoz. De amikor leértek a lépcsősor aljához nagy meglepetés fogadta őket.
- Te… te meg mit keresel itt?! – kiáltott fel Alett.
- Azért ennél kedvesebben is meg lehet szólítani valakit, nem? – válaszolt vissza pimaszul Walen.
- De… - szeppent meg a nem várt válsz hallatán a lány – de te nem jöhetsz be éjszaka az iskolába! – futott oda hozzá.
- Miért?
- Mert ez a szabály.
- Hm… - mosolygott a lányra – a szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket. – hajolt közelebb.
- Valami baj van Alett? – Érdeklődött Rozenn, a háttérből.
- Nem, nincs! – megfogta a fiú kezét és kirohant vele az iskolából.
- Nagy bajba fogsz kerülni, ha itt meglátnak! Ki is csaphatnak!
- Jó, rendben… - vetette oda flegmán.
- Én most nem érek rá veled foglalkozni! Vissza kell menned a kollégiumodba!
- Nem.
- Hogyan?
- Még új vagyok, nem ismerem ezt a helyet. Kísérj vissza! – fogta meg a lány kezét.
- Öhm… maradj itt, mindjárt jövök! – futott vissza Alett.
- Ki volt az? – kérdezte Mark.
- Csak egy eltévedt idióta.
- Nagyon helyes fiú… - jegyezte meg Rozenn.
Alett ekkor megállt.
- Felejtsd el! – parancsolt a lányra, majd továbbment.
- Rozenn, Zane jegyese… nem kéne más fiúkat nézegetnie…. Igazából, már azt sem értem, hogy milyen okból nem küldtem el a fenébe azt a pöffeszkedő barmot! Egész nap kussolt, nem kérdezett semmit. Most meg, mintha övé lenne a világ, itt sétafikál illegálisan! – szitkozódott magában.
Miután leszállította a cserét, gyorsan az udvarra futott, ahol Walent hagyta. A fiú még mindig ott állt.
- Nahát, nem hittem volna, hogy itt leszel még…
- Mondtam, hogy eltévedek segítség nélkül.
- Akkor gyere! – megmarkolta a fiú alkarját és vonszolta magával.
- Milyen izmos karja van! És milyen jó illata… a teste pedig… forró?! – gondolta.
- Te lázas vagy!
- Nem, nem vagyok.
- De igen az vagy!
- Hm… úgy gondolod….? – Walen a lány homlokának döntötte a sajátját – Szerintem inkább te vagy lázas.
- I…itt.. is vagyunk! – Alett zavarában belökte a fiút a kollégium ajtaján.
- Takarodó után többet nem akarlak meglátni a suliban! – ment el duzzogva.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
