Égi akadály

Az esti partira készülődik Kamilla, Aliz kölcsönadja neki az egyik ruháját. Eközben Alex a haját tépi a fal másik oldalán.

-          Nem hiszem el, pont az ellenség közül kell elvennem valakit feleségül? Kit izgat, hogy csak színjáték? Az eljegyzés, eljegyzés!

-          Mi kész vagyunk! – nyit be hozzá Aliz – Menj le!

-          Megyek, megyek…

A fiú halálra ítélt fejszerkezettel lesétál a nappaliba. A két szülő már izgatottan várja a megható jelenetet.

- Vajon ha kiugrok az ablakon és elfutok, akkor megúszom? – kérdezte magában. Ekkor Kamilla és Aliz jöttek le az emeletről.

- Már késő… - mondta lemondóan.

Kamilla elpirulva Alex elé állt.

-          Ne örülj, ez csak színjáték! – közölte a lánnyal ércesen.

-          Na halljuk a lánykérést! – szólalt meg Roden.

Alex mint egy reumás vénember letérdelt a lány elé.

-          Hozzám jössz feleségül? – tette fel a nagy kérdést, nem nagy lelkesedéssel.

-          Igen! – vágta rá lelkesen a lány. Alex felhúzta a gyűrűt.

-          Csókot! – kiabálta be Aliz.

-          Még azt is?! – hajtotta le a fejét Alex, de tudta, hogy ez is a jelenet része. Már éppen rá akarta szánni magát, amikor szárnycsapásokra lett figyelmes.

-          Fedezékbe! – Kamillát Aliznak lökte és a két lány elterült a földön. Alex kirohant a házból. Az égre tekintve Tykot látta, de nem egyedül. Legalább 10 hald volt vele.

-          Most meghalsz te korcs! – kiáltotta Tyko, és fegyverét elővéve nekiront a fiúnak.

-          Remek, itt a háznál nem harcolhatunk! Még a végén a nevelőszüleinknek esik bajuk! – ugrik félre a támadás elől a fiú.

-          Minek köszönhetem ezt a be nem jelentett bulit?

-          Tudod, kit akarunk!

-          Kamillát? Felőlem vihetitek… - nevetett fel.

-          Te félvér, hogy merészelted elrabolni az örököst?!

-          Elrabolni…én?! Te megvesztél ember?!

-          Igen te! Még pedig azért, hogy asszonyoddá tedd! Ezt a hankok mondták!

-          Azok a rohadt spionok! – szorította össze ajkait Alex.

-          Mondj amit akarsz, engem nem érdekel! Ha meg akarsz halni, ahhoz nem kell ilyen mézes-mázas meséket szőnöd, csak egy szavadba kerül! – tárta ki szárnyait. Kezében megjelenik a bárd, de nem ront neki a kisebb seregnek, hanem elrepül messze a város mellé.

-          Elmenekül! – kiáltanak fel a harcosok.

-          Utána!

-          Alex te gyáva féreg, a sorsod nem kerülheted l, ne menekülj! – kiáltja az ifjú vezér.

-          Menekül a halál… csak nem akarom, hogy az embereknek baja essen! Ezek az agresszív állatok a fél várost letarolnák… még hogy angyalok… jó vicc, inkább ördögök!

-          Alex, hova ment? – eszmél fel Nitta.

-          Öhm… visszahozom! – rohan a fiú után Aliz.

-          Én is megyek! – áll fel kamilla.

Mire a két lány kiért a házból, már csak a haldok szárnyait látták távolodni az égen.

-          Te jó ég! Vagy tízen vannak! Ennyivel még Alex sem bír el egyedül!

-          Aliz kisasszony! Menjünk utánuk!

-          Sosem érjük utol őket!

-          Akkor repüljünk!

-          Nagyon veszélyes… be van borulva, hamarosan szakadni fog az eső!

-          De Alex veszélyben van! Nekem mennem kell, az én hibám, hogy Tykoék itt vannak… meg kell mentenem! Velem tartasz? – nyújtja ki a kezeit a lány.

-          Ühüm… - Aliz Kamilla elé áll. A bíbor szárnyak feltűnnek, és Kamilla átkarolja a lányt hátulról. Felemelkednek, majd elindulnak.

-          Kamilla bírod?

-          Persze, ne aggódj!

Ezalatt Alex elérte a mezőt, és ott bevárta támadóit.

-          Tizenegy egy ellen, elég fair meccsnek nézünk elébe… - állapította meg a fiú.

-          Szerelemben és háborúban nincsenek szabályok!

-          Szerelemben? Csak nem vagy szerelmes a kiscsajba?

-          Elhallgass! – indult meg felé Tyko.

-          Igazad van... inkább a pengék beszéljenek helyettünk!

A két bárd összecsapott. Eleredt az eső is, a harc zaját pedig a háttérben cikázó villámok mennydörgése nyomta el. Ha ekkora vihar van, az azt jelenti, hogy Etarixban bizony haragszanak az angyalok.

- A rohadt életbe! Tudtam, hogy nem kellett volna befogadnunk holmi kóbor bíbort! – gondolta, miközben kitért néhány csapás elől.

- Ne csak védekezz! Harcolj is! – ordított rá ez hald.

- Vak vagy? Szerinted mégis mit csinálok?! – ment neki Alex.

Eltörte a fegyverét, ettől az angyal hátrált. Egy másikat állba rúgott, a harmadikat megfejelte, ezek kábultan hullottak a földre. Mit sem ért, volt még nyolc, és körbe vették. Csak egy irányba menekülhetett a körből, felfelé. Mikor már úgy érezte elég magasan a többiek felett van, meglendítette bárdját, és egy villám vakító fényét küldte az alatta lévőkre. A pillanatnyi bénultságot kihasználva a fiú rájuk rontott és 4 haldot leütött, de Tyko már ismerte ezt a támadást, és hamar megállította Alexet.

A két penge egymásnak feszült.

- A házasságod Miss Kamillával egy égi akadályba ütközik! Tegyél le róla, és add vissza a lányt! Akkor talán megkímélem a nyomoronc életed!

- Hidd el visszaadnám, csak az a baj, hogy ő nem akar visszamenni!

- Hazudsz! – lökte el magától Tyko Alexet.

Amire a fiú igazán nem számított, hogy másik két hald hátulról lefogja.

-          A francba!

-          Add fel kölyök! – mondta az egyik.

-          Létszám fölényben vagyunk!

-          Veletek ellentétben én tudok számolni, úgyhogy rájöttem! – mondta gúnyosan a fiú.

Ezért Tyko a bárdja markolatával arcon vágta. Alex ajkai felhasadtak és kicsordult vörös vére.

-          Most meghalsz! – emelte meg fegyverét a férfi, hogy végső csapás mérjen ellenfelére.

-          Elég! – ért oda ekkor Kamilla és Aliz. Az angyal, először lerakta a földre társát, majd a magasba emelkedett a harcolókhoz.

-          Miss Kamilla!

-          Engedjétek el!

-          Na de ez a korcs elrabolta Önt!

-          Ne merj így beszélni róla! – pofozta fel a haldot.

-          Ah! Szép volt Kamilla! – drukkolt a földről Aliz.

-          Alex vőlegényem! – jelentette ki a lány.

-          Mi?! – kerekedett el hirtelen az összes férfi jelenlevő szeme.

-          Azért jöttem el otthonról, hogy megtarthassuk az eljegyzést! – mutatta fel a gyűrűt.

-          Na, de kisasszony!

-          Mivel már végeztem, most már visszamegyek veletek.

Alex felé fordult, és megcsókolta.

-          Ezzel még tartoztam, hamarosan találkozunk szerelmem! – indult meg a haldokkal vissza Etarixba. Tyko még Alexszel maradt, nem bírta kiheverni a sokkot.

-          Ez… komolyan gondolta… - fogta fel az eseményeket Alex.

-          Te rohadt korcs! – Tyko hasba vágta a fiút, amitől az a földre zuhant.

-          Alex! – rohant oda hozzá kétségbe esetten a testvére.

-          Ezt még megkeserülöd, te nyomorult! – tűnt el ő is végül.

-          Ah…ah… - kapkodott levegő után Alex.

-          Ne aggódj, azonnal meggyógyítalak!

Aliz háromszor összecsapta a tenyereit, amitől azok aranyszínűvé váltak. Testvére felé tartotta őket, és a sebek lassan eltűntek.

-          jobban vagy?

-          Ne, nem vagyok jobban…

-          Pedig ez be szokott válni…

-          Te idióta liba! – fogta meg a testvére haját.

-          Áú! Eressz!

-          Van fogalmad róla, hogy a hülye eljegyzési mániáddal mekkora bajt hoztál a fejemre?!

-          Szerintem tök aranyosak vagytok együtt!

-          Neked elment a maradék eszed is! Egész Etarix engem fog ezért üldözni!

-          Az nem az én hibám, hogy tényleg beléd szeretett…

-          Nah ezért fogok olyan messze költözni tőled, amilyen messze csak lehet. – tárta ki szárnyait és felemelkedett.

-          Alex, várj! Ne hagyj itt!

-          Egy kis fogyókúra nem árt meg!  - szállt el.

-          Te barom, de egy 20 km-es séta nem a legegészségesebb szakadó esőben… ezért kiheréllek!