A Colt erőd vezére, hogy legalább egy kis időre megszabaduljon a ránehezedő nőuralom alól, korán reggel felnyergelte a lovát, és elhagyta az erőd területét, a nélkül, hogy bárkinek is szólt volna. A levegő még hűs volt, a fű dértől csillogott. Kai szinte földöntúli boldogsággal élvezte a táj nyugodtságát és csendjét, kihasználva minden pillanatot, hogy egyedül lehetett. A nyugalmát az erdőn keresztül vonuló szekerek zavarták meg. Kai érdeklődve léptetett arra a lovával, hogy mi ez a nyüzsgés. Megdöbbenve látta, hogy a két boszorkány virágos kocsikat, kelméseket, és rengeteg ételt illetve italt hozatott a közeli városokból. Kétség sem fért hozzá, megkezdték az eljegyzési bál szervezését.
-Elég, most volt elég! –kiáltott fel idegesen. Bevágtatott az udvarba, és a kardjához kapva leugrott a lóról.
-Nézd anyám, micsoda kelmék! Ez tökéletes lesz a bálra! – rántott le egy vörös bársonyt a szekérről Louise.
-Milyen szép virágok! Na de, nem lesz ez egy kicsit drága? – érdeklődik Claris.
-Ne aggódj drága, a Colt erőd gazdag és erős, ez a házasság gyümölcsöző lesz! Ezt garantálom! – mosolygott rá Kai anyja.
-Valóban?! Én ezt nem így látom! –toppant eléjük Kai dühtől kipirult arccal.
Ez alatt a menekülő Arona és Edward lassan elérte a Colt erőd területeit.
-Úrnőm, ebből most már biztos, hogy háború lesz! –csóválta a fejét a zsoldos, gyorsabb vágtára fogva a lovát, amely már habzott a megerőltetéstől.
-Tudom, Edward, és az a legnagyobb gond, hogy ekkora hadsereggel minket kivasalnak!
-Szövetségesekre lesz szükségünk! Esetleg, ha Colt erőddel összefogunk…
-Nem, őket soha! –ellenkezett hevesen Arona, minek következtében megrántotta a gyeplőt. A lova a hirtelen parancsra ugyan megtorpant, de pont egy gödörbe lépett, amibe megbicsaklott a bokája, és az állat felbukott, maga alá temetve a lányt.
-Áh… a… lábam! –kiáltott fel fájdalmában, miközben megpróbálta lelökni magáról a súlyos testet.
-Úrnőm! – ugrott mellé Edward. Kiszabadította a lányt, majd megvizsgálta a lovat. Az állatnak a bokatörés nem tett jót, a túlhajszolás mellett, kilehelte a lelkét. A párosnak tehát már csak egy lova maradt.
-Fel tudsz állni?
-Nem… - markolta bokáját a lány, a legapróbb mozdulatra is belenyilallt a fájdalom.
-Akkor nem tehetünk mást, be kell mennünk a Colt erődbe! Ha nem látják el a lábad…
-Így nem mehetek… Ront, az Acél erőd örökösét, előbb ölik meg, mint fogadják…
-Nos… az igazság az, hogy felkészültem az ilyen lehetőségre is, és elhoztam egy női ruhát a Tűzliliom erődből. Talán, ha azt felvennéd…
-Nem! Soha!
-Muszáj, különben sosem érünk vissza az erődbe!
Ez hatott, ugyanis a lány hajlandó volt felvenni a női ruhát, majd a férfi segítségével nyeregbe ült. Edward megragadta a kötőféket, és gyalog sétálva Arona mellett, magabiztosan vezette a Colt erőd felé az állatot.
-Ha odaértünk, ott hagylak, és tovább megyek. Fontos, hogy apád minél előbb értesüljön a fejleményekről. Te pedig próbáld meggyőzni a Colt vezért, hogy lépjen szövetségre velünk. –magyarázta a teendőket.
-Ne aggódj, nem lesz semmi gond. –sóhajtott. –Vedd úgy, hogy a szövetség már létre is jött.
-Kai úrfi!- kiáltott fel Louise, amikor megpillantotta a fiút.
-Attól tartok, a hölgyek félreértettek valamit. –jelentette ki erőltetett nyugodtsággal.
-Hogyan? –pillantott fel a kelmékből Claris.
-Kai… - nézett a fiú vérben forgó szemeire az asszony, és azonnal látta, hogy most a vezér állt előtte.
-Önök, csakis azért voltak ebben a várban, csakis azért láttam önöket vendégül, és csakis kizárólag, azért voltam kedves önökkel, hölgyeim… mert ez a kötelességem. De nekem menyasszonyom van!
Ez volt az a pillanat, amikor Edward és Arie az udvarba ért, bár senkinek sem tűntek fel.
-Megmondtam, nem vagyok hajlandó feleségül venni egy ostoba fruskát, aki nem bírja felfogni a „nem” szó jelentését, és végképp nem vagyok hajlandó a házamba fogadni egy olyan anyóst aki két kézzel szórná el a pénzt, amit az embereimmel a vérünk árán szereztünk meg!
-Na, de hogy merészeli? –csattant felháborodottan Claris hangja.
-Csendet! Én már megtaláltam a lányt, akit asszonyommá teszek, és ez a csitri nem olyan, mint Arie! – mutatott Louisera elutasítóan.
-Kai… - suttogta Arona döbbenten, hiszen még egyszer sem látta a férfit így viselkedni. Most látta először igazi vezérnek, nem pedig egy szerelmes ifjúnak.
-Most pedig hölgyeim… -intett két szolgálónak, akik lehozták a két nő csomagjait. – Íme a csomagok. Most azonnal hagyják el a Colt erőd területeit!
-Ezt nem teheted! – kiáltott fel Claris. –Tudod, mit vonsz ezzel magadra? A tűzliliom erőd…
-Valóban? –szakította félbe Kai, és kivont karddal indult meg a két nő felé. –Ez itt az én váram, az én munkám, az én életem! És, itt… -Claris nyakához tartotta a pengét.–Én parancsolok!
-Elég! – kiáltott fel Arona, magához térve a döbbenetéből. –Ne tégy meggondolatlanságot! Küld el őket, de nem essen bántódásuk…
-Arie…? - lepődött meg a fiú, végre észrevéve a két jövevényt.
-Arie?! Kai úrfi menyasszonya? – figyelt fel a lovon ülő lányra Louise is.
Aronán csak egy lenge egybe ruha volt, melyet egy köpennyel takart. A keze és az arca koszos volt, az esés miatt, és cipő sem volt a jobb lábán, mert annyira bedagadt, hogy nem volt képes felhúzni. Tehát, jelen pillanatban, valóban úgy festett, mint egy koszos cseléd. A látványtól Lousieban forrni kezdett a düh. Veszített… a Tűzliliom erőd gyönyörű hercegnője, egy cseléddel szemben?!
-Szajha! – gondolta, de arcán bájos, tenyérbe mászó mosoly ült. Odasétált Aronához, mint aki gratulálni akar a győztes félnek, a kezét nyújtotta, amit Arona gyanakodva fogadott el. A lány túlságosan hasonlított Olettre, akitől, ugye, csak rossz tapasztalatokat szerzett.
-Te utolsó ribanc! – kiáltotta, majd lerántotta a felkészületlen lányt.
-Áh! – Arona hangosan csattant a földön, erősen beverve a hátát, és még a levegője is elakadt. Ez után Louise rávetette magát és fojtogatni kezdte. Arona még kábult volt az eséstől és a levegőhiánytól, ezért esélytelen volt, hogy védekezzen. Pedig, normális esetben, semmibe sem került volna padlóra küldenie a lányt.
Az udvar szoborrá dermedve nézte a jelenetet, egyiküknek sem jutott eszébe, hogy esetleg segítsenek.
-Pusztulj! – Louise az ingujjából elővett egy kis tőrt és már épp le akarta szúrni a félájult lányt, amikor Kai elkapta a karját.
-Ah? – lepődött meg a két lány.
-Hogy mersz kezet emelni a menyasszonyomra?! Te pusztulj. – mondta ridegen a férfi, majd egy hatalmas pofont lekevert le a lánynak, aki aléltan terült el a földön. Claris sápadtan, két szolgálója segítségével a hintóba tette a lányát.
-Ezt még megkeserülitek! Erre megesküszöm! Nem tudjátok, hogy kivel húztatok ujjat!– szállt be ő is a hintóba és elhajtottak.
-Sajnos, én nagyon is tudom. –suttogta Arona, Kai viszont meg se hallotta. Óvatosan a karjaiba vette a lányt és elindult vele a várba. A lány nem ellenkezett, hagyta, hogy úgy bánjon vele a fiú, mint egy porcelánbabával. A történtek után tisztában volt vele, hogy Kai igazi vezér, aki nem tűri az ellenkezést. Mint ahogy más esetben ő sem. Most azonban hajlandó volt alávetni magát a férfi akaratának. Elvégre szövetséget akart kötni vele…
-Elnézést, uram. –hajolt meg udvariasan Edward, miután Kai a szobájába vitte a lányt, és letette az ágyára. –Ha megengedné, itt hagynám… Arie-t, míg a lába rendbe nem jön. Tudom, hogy itt biztonságban lesz. Nekem azonban tovább kell mennem. Válthatnék pár szót vele, négyszemközt?
-Természetesen. Addig elmegyek az orvosért.
-Köszönöm, uram. –megvárta, míg a fiú elhagyta a szobát, és a zár halkan kattant. Azután fordult csak Arona felé, aki makacsul vizsgálgatta a lepedőt.
-Szóval, mi is ez a menyasszony dolog? És az Arie? Tartozol egy magyarázattal, kisasszony! –vonta kérdőre azonnal.
-Persze, hogy beköpj apámnak! Kitagad és megölet, ha ezt megtudja… -jelentette ki idegesen Arona, közben felmutatta bal kezét, melyen az eljegyzési gyűrű csillogott. –De jól van, elmondom, de tudd, ha ez kiderül, a te lelkeden fog száradni a halálom…
-Megígérem, hogy hallgatok, csak avass már be!
-Oké, tehát, Arie egy újabb alteregóm, egy cselédlány, apám udvarában. A bál éjszakáján Kai belém szeretett. Ezt kihasználva, eljöttem a várba, részben, hogy meneküljek Lilien elől, részben, hogy a lenyúlt küldetést teljesítsem. Ekkor történt meg, hogy Kai eljegyzett…
-Apád…
-Csak arról tud, hogy Kai feleségül akar venni. Egyezséget kötöttem a fiúval, hogy hetente egyszer randizom vele, és ha eléri, hogy belészeressek, akkor a felesége leszek… de ez nem fog megtörténni…
-Tehát ezért mondtad, hogy vegyem megköttetettnek a szövetséget.
-Igen. Edward, lassan kezdem elveszíteni Aronát. Azt, aki valójában vagyok… -hajtotta le a fejét, amikor Kai visszatért, az orvossal a nyomában.
-Egy pihent, felnyergelt ló vár az udvarban. Ajándékba adom, megtarthatod. Arie-t pedig bízd rám, az életem árán is megvédem.
-Köszönöm, vezér! Légy óvatos, húgom. –köszönt el a lánytól, majd biccentett a fiúnak, és elsietett. Csend telepedett a szobára, ami alatt az orvos megvizsgálta Arona bokáját.
-Nagyon csúnya sérülés. Két hétig nem lehet erőltetni, feküdnie kell kisasszony. Ha terheli, maradandó károsodás lehet belőle.
-Vigyázni fogok.
-Arról kezeskedem. Köszönöm, doktor! –tessékelte ki a szobából a férfit Kai, miután az feltette a borogatást.
-Kai! Beszélnünk kell…
-Arie…
-Nem arról, még mindig haragszom rád. Most azonban fontosabb dologról kell beszélnünk. Híreim vannak számodra, és egy ajánlatom.
-Hallgatlak! –ült le az ágy szélére, Arona pedig beszélni kezdett.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
