-Rendben, igyekszem röviden, de részletesen beszámolni a helyzetről. Először is jó, ha tudod, éppen a Tűzliliom erődből jövök. A fenyegetés, amit az a nő mondott, nem volt üres beszéd. Szóval, az erődnek a hadserege, és annak felszereltsége jóval felülmúlja mind a Colt, mind az Acél erődnek a haderejét. A Tűzliliom terjeszkedni kezdett, és abban a tempóban, amiben haladnak, hamarosan elérik a határainkat. A vezér nem könyörületes senkivel sem, kegyetlenül lemészárol mindenkit, aki az útjába kerül. Velünk az élen, de azt hiszem, ezek után te is feketelistára kerülsz.
Tisztában vagyok vele, hogy ellenségek vagyunk, de egy ilyen helyzetben össze kell fognunk…
-Tehát azt akarod, hogy a Colt erőd és az Acél erőd szövetkezzen? –szakította félbe Kai a lányt.
-Tény, hogy mi ketten vagyunk a legerősebb zsoldos erőd… de külön egyikünk sem veheti fel a versenyt a Tűzliliommal. Ilyen ellenséggel még nem volt dolgunk… Javaslom, hogy dobjuk félre az ellenséges érzéseket egymás iránt, és akkor lesz esélyünk megállítani a Tűzliliomot. Mindketten jól járunk, ha legyőzzük, a területeken osztozhatunk… és a hírnevünket is tovább növeljük. Mindkettőnk számára több lesz a meghívás, és a befolyó pénz… -sorolta az érveket, de Kai nem úgy tűnt, mintha hajlana rá.
-Ezt mind megtehetném egyedül is. Van annyi időm, hogy toborozzak még elegendő embert… Mond egy igazán jó okot arra, hogy belemenjek a szövetségbe.
-Én… jó… -sóhajtott megadóan a lány, majd felmutatta jegygyűrűjét. –Látod? Nem vettem le és hajítottam el, miután az történt, pedig erős késztetést éreztem rá. Ez azt jelenti, hogy adok neked még egy esélyt. Főleg az után, hogy kiálltál értem…
-Belemegyek a szövetségbe, hogyha hozzám jössz feleségül… Ez az ára…
-Legyen… hivatalossá tehetjük az eljegyzést, de az esküvőt csak akkor tartjuk meg, hogyha vége lesz ennek a háborúnak. És mindketten túléljük.
-Rendben, kedvesem, holnap hintóba ülünk, és elmegyünk, megbeszéljük a részleteket… -hajolt oda egy csókra, és ezúttal Arona nem tiltakozott.
-Ez egyre bonyolultabb és bonyolultabb lesz… -vette magát a párnák közé, mikor Kai elhagyta a szobát, hogy intézkedjen. –Istenem, adj egy öcsikét, mert, ha nem, akkor nekem lőttek. Apám elevenen fog megnyúzni.
Másnap reggel indultak, Kai a karjaiban vitte le Aronát és ültette a hintóba, majd meghagyta a kocsisnak, hogy a lehető legóvatosabban hajtson. A lány egész út alatt reszketett apja reakciójától, főleg attól, ha megtudja, egyetlen lánya el lett jegyezve, annak ellenére, hogy kijelentette, kitagadja és megöleti… Nem csoda, hogy félve szállt ki a hintóból, mikor megérkeztek. Mivel az Acél erőd vezére értesült a látogatásról, ezért tisztes fogadtatásban részesítette az ifjú vezért. Arra viszont nem számított, hogy lánya a fiú oldalán fog megjelenni, ráadásul női ruhában. Nos, igen, Edward ezt elfelejtette említeni…
-Aro… -lepődött meg a férfi, mire a lány ijedten kapta fel a fejét.
-Bocsásson meg, uram, hogy nem tudtam Edwarddal visszajönni, de történt egy kis baleset. –vágta el sietve a folytatást. –A Colt erőd készségesen felajánlotta a segítségét. Lenne itt még valami…
-A menyasszonyom ajánlatot tett egy szövetségre, uram. Azért jöttem, hogy megbeszéljük a részleteket, de ezt már megüzentem.
-Ó, tehát tényleg eljegyezte… -sötétedett el a férfi tekintete, amint végignézett a lányán. Erre Arona elsápadt, és erősebben kapaszkodott vőlegénye karjába.
-Ellenvetése? Ugyanis, ez volt a szövetség feltétele…
-A cseléd keze? Kísérjék a kisasszonyt a szobájába, később beszédem van vele. Kövessen, kérem, fiatalúr!
-Nagy bajban vagyok… -suttogta Edwardnak, mert ő volt az, aki vállalkozott, hogy felkíséri. Pontosabban, felvitte a szobába.
-Egy szóval sem említettem a dolgot. Saját magad buktál le…
-Másképp nem tudtam volna elérni, hogy elfogadja az ajánlatom. Meg kellett tennem ezt a lépést…
-Rendben van. De azon elgondolkodtál, hogy leszel egyszerre Ron és Arie?
-A francba…
-Ezt, hogyan oldod meg? Mert az egyiknek el kell tűnnie, míg a másik színen van.
-A francba! –ismételte meg bosszúsan Arona, miközben felöltötte egyenruháját. Alig készült el, egy szolga lépett be illedelmesen, és közölte, hogy a vezér látni kívánja a fiát. Arona fintorogva nehezedett rá sérült lábára, de uralkodott az arcvonásain, mikor belépett a trónterembe. A hosszú asztalnál helyet foglalt az apja, Kai, a mostohaanyja és Lilien is. Hogy mit keresett ott a két nő, azt nem igazán értette. Igyekezett úgy eljutni a helyéig, hogy ne látsszon meg sántítása.
-Hivattál, apám!
-Mikor értél vissza?
-Az előbb. A nagy forgatagban senkinek sem tűnt fel. Hallgatlak!
-A Colt és az Acél erőd között létre jött a szövetség. Arra az időre, amíg ez a dolog tart, fegyverszünetet kötöttünk. Jobb, ha ezt te is tudod!
-Van más választásom, mint nem engedelmeskedni? –morogta Arona ellenségesen, ami inkább az apjának szólt, mint Kainak.
-Természetesen nincs.
-Akkor nem értem, hogy miért rángattál ide!
-Mert beszédem van veled! Ráadásul üdvözölnöd kell a menyasszonyod is. –görbült gonosz mosolyra a vezér szája. Lilien meg sem várta, amíg befejeződik a mondat, azonnal Arona nyakába vetette magát, szorgalmasan próbálkozva, hogy végre megcsókolhassa. A lány persze kézzel-lábbal tiltakozott, aminek az lett a következménye, hogy hanyatt vágódtak a székkel együtt. Ezt látva Edwardból kiszakadt a nevetés, és nem is volt képes sokáig abbahagyni.
-Az istenit, szállj már le rólam, mert összenyomsz! –lökte le végre az erősen kapaszkodó lányt. –Nehéz vagy!
-Jaj, Ron úrfi, ez gonosz volt! –sértődött meg Lilien, mire Arona csak vállat vont. Kai felállt és a karját nyújtotta, hogy felsegítse. A lány egy darabig ellenségesen méregette, végül elfogadta a felkínált kart. Kai könnyedén állította talpra.
-Kösz!
-Ugyan, most barátok vagyunk!
-Igaz…
-Nos, most, hogy ezt tisztáztuk, visszatérnék az erődömbe, és elkezdem a felkészülést.
-Rendben. A menyasszonyát hagyja ránk…
-Na, de…
-Ne aggódjon, vigyázunk rá. Ám egy darabig hanyagolnia kell a társaságát. Ígérem, háromnaponta látni fogja. –ajánlotta a férfi, amit Kai elfogadott, majd elhagyta az Acél erődöt. Arona nem várta a pillanatot, amikor egyedül maradt az apjával, az mégis hamarosan bekövetkezett.
-Meg kéne, hogy öljelek. –jelentette ki hidegen az apja. –Úgy emlékszem, hogy figyelmeztettelek.
-Valóban. De mit vártál tőlem? Hogy örökké játszom majd a férfit? Saját életem van, apa, és élni akarom! Különben, nem emelhetsz rám kezet, mert ha bajom esik, akkor kiderül, hogy Ron és Arie, egy és ugyanazon személy. És Arie, Kai menyasszonya!
-Fenyegetsz?
-Nem, csupán a tényeket közlöm. Mert ez a helyzet. Aztán neked úgy is mindegy, nem igaz? Csak addig van rám szükséged, amíg nem születik egy fiúgyermeked. Amint ez megtörténik, már mindegy lesz neked, hogy kinek a felesége leszek.
-Hogy mondhatsz ilyet? A lányom vagy!
-Nem számít semmit. Gondolkozz már egy kicsit, egy alkalom sem volt, amikor ne a fiad, vagy a cseléded lettem volna! –csattant idegesen Arona. Kezdett kellemetlenné válni számára a beszélgetés.
-Igaz. Akkor semmi akadálya, hogy megöljelek, ugye?
-Hogyan?!
-Igen egyszerű a dolog, Arona. A feleségem három hónapos terhes. Valószínűleg fiú lesz, úgyhogy…
-Menj a pokolba, miért nem tudtad előbb mondani? –fakadt ki dühösen a lány. –Mi a fenének játszom ezt az ostoba színjátékot? Kezdek beleőrülni a sok szerepbe, amit rám kényszerítettél, erre kiderül, hogy lesz egy fiú örökösöd!
-Még 17 év, mire eléri azt a kort, hogy…
-Eszedbe se jusson! Amint ennek vége lesz, elbúcsúzhatsz tőlem! Elegem van! Menyasszony vagyok, és vőlegény, ráadásul cseléd és úrnő! Aztán itt lököd nekem a hülyeségeidet, miszerint… áh… mindegy… -viharzott ki a lány, és szinte rögtön utána belépett a mostohaanyja.
-Hogyan fogadta?
-Ó, repesett az örömtől. Látnod kellett volna az arcát, amikor megtudta, hogy lesz egy öccse.
-Akkor jó, mert a kicsinek szüksége lesz egy szerető bátyra. Ron tökéletes testvér lesz…
-A lehető legtökéletesebb. –mosolygott kedvesen a férfi, átkarolva a feleségét. –Gyere, pihenj le egy kicsit. Felzaklattak a hírek, és ez a te állapotodban nem egészséges. –vezette el a nőt a hálójuk felé. Nem fordított több figyelmet a feldúlt lányára, akivel úgy sem tudott volna mit kezdeni, mert eddig sem tudott soha. –Őt csak Riza tudta kezelni, ő kellene ehhez. –jelentette ki suttogva. –Én nem tehetek semmit, csak az apai szigort vethetem be…
-Mondtál valamit, kedvesem?
-Nem, dehogy. Semmit… |
AJÁNLOM AZ OLDALT
