-          Jared! – kopogott be a szobába Alett – Segíts elrendezni az új diákokat!

-          Rendben, jövök már! – lépett ki az ajtón.

-          Keltsd fel a kettő fiút! Itt van az órarendjük és a ruhájuk.

-          Valami baj van?

-          Mire célzol?

-          Olyan morcosnak tűnsz. Történt valami az este?

-          Nem. – a lány hátat fordított és elsétált.

-          Nem tudom hány éves Walen, de remélem, hogy nem vagyunk egy idősek! Az a gyerek nagyon ki tud akasztani!

Alett lassan odaért Ivy és Renee szobájához, majd bekopogtatott.

-          Jó reggelt!

-          Igen? – nyitott ajtót Ivy egy kék selyem hálóingben.

-          De gyönyörű lány… - nyelt egy nagyot – Hoztam a egyenruhátokat, és megmutatnám, hogy hol lesz órátok.

-          Köszönjük!

-          Öltözzetek fel, idekint várok!

-          Rendben, egy pillanat. – csukta be az ajtót.

-          Ez a lány tényleg szép, sőt mindannyian emberfelettien szép emberek. Nem is csoda, hogy olyan nagydolog volt a tegnapi megjelenésük.

-          Kész vagyunk! – rohant ki az ajtón Renee.

-          Akkor induljunk!

Átsétáltak az iskolába.

-          Itt van a második emeleten az általános iskola. Renee te a 6/A osztályba fogsz járni, ez lesz az osztálytermed.

-          Köszönöm!

-          Kellemes napot!

-          Meg lesz! Neked is Alett! – a varázsló visszamosolygott, és a legidősebb testvérrel tovább ment a negyedik emeletre.

-          Ivy, te a 14/A –ba fogsz járni. Itt is vagyunk az osztályodnál.

-          Köszönjük szépen a segítséged!

-          Szívesen máskor is! – ment tovább Alett.

-          Talán csak Walen ilyen kretén! A lányok olyan kedvesek! Most sokkal jobb kedvem van, mint reggel… - ért oda a saját terméhez a harmadik emeleten.

-          Jó reggelt! – köszönt hangosan, és ahogy már megszokta, talán egy vagy két ember köszönt vissza. Már régen nem érdekelték az efféle dolgok. Órán, ha kellett valaki mindig segített neki, szünetben pedig a varázslókkal lógott.

-          Mindjárt kezdődik az óra, és Walen sehol… ha nem jön be a tanárral, akkor nem vagyunk egy idősek! – bizakodott.

A csengő megszólalt. A tanár belépett a terembe. Egyedül.

A lány fellélegzett.

- Megúsztam! – mondta halkan – Nem tudom, mi lett volna velem, ha egy osztályba kerülök azzal a fogyatékossal! – mosolygott.

Nem örült sokáig mert az óra kezdése után öt perccel nyílt az ajtó.

-          Bocsánat, elaludtam. – lépett be Walen. A diákok rögtön duruzsolni kezdtek.

-          Jaj ne! – koppant Alett feje a padon.

-          Semmi baj, de ne forduljon elő túl gyakran. Te vagy az új diák, ugye?

-          Igen.

-          Kérlek, mutatkozz be.

-          Rendben. A nevem Walen Fusk, 17 éves vagyok. Ennyi.

-          Ez rövid volt. – jegyezte meg a tanár.

-          Szeretne valaki kérdezni valamit? – nézett a tanulókra.

Hirtelen magasba lendült a legtöbb kéz.

-          Úgy látom, igen. Nos akkor egyesével tegyétek fel a kérdéseteket Walennek. Laura, te kezded!

-          Walen, milyen zenéket kedvelsz?

-          Nem hallgatok zenét.

-          Milyen sportokat szeretsz? – kérdezte egy fiú.

-          Football.

-          Van barátnőd?

-          Nincs.

-          Tetszik valaki?

-          Nem.

-          Jól csókolsz?

-          Na jó elég! – intette le a tanár – Ez már szexuális zaklatásnak minősül! Walen foglalj helyet!

-          Hova ülhetek?

Az osztályban két helyen voltak szabad székek. Az utolsó előtti sorban, Alett ült egyedül és a második sorban volt kettő.

-          Ahova szeretnél.

-          Rendben.

-          Ide ülj!

-          Mellém ülj! – kiabálták a lányok.

-          Csak ne mellém, csak ne mellém! – imádkozott Alett.

-          Itt jó is lesz.

A lány imája nem bizonyult meghallgatottnak.

-          Miért én? – fogta a fejét.

-          Talán valami baj van? Elnök kisasszony? – érdeklődött a tanár.

-          Nem, nincs semmi. – mosolygott Alett, miközben érezte a 29 szúrós szempár épp őt próbálja kinyírni.

-          Még szerencse, hogy a nézéssel nem lehet ölni. – sóhajtott.

-          Látom, népszerű vagy az iskolában, és nem azért vagy diáktanács elnök, mert az apád az igazgató. – mondta gúnyosan a fiú.

-          Te egy gonosz ember vagy… azért ültél ide, mert tudtad, hogy ezzel nekem ártani fogsz!

-          Természetesen, igen.

-          Legalább, tagadnád!

-          Minek? Élvezem a szenvedésed, főleg azért, mert olyan viccesen csinálod!

-          Te kis rohadék!

-          Na de, hogy mondhat ilyet egy hölgy? – nézett ártatlan szemekkel a lányra.

-          Te… - Alett érezte, hogy nem számít mit mond a fiú úgyis kifigurázza, és csak jobban felidegesíti magát, így inkább hallgatott.

-          Nem számít! Amint a lányok észreveszik, mekkora vesztes van e mögött az aranyos pofika mögött, azonnal megcsappan a népszerűségi indexed! – gondolta a lány.

Szünetben áment a másik osztályba beszélgetni, és ahogy sejtette, a csengő hallatára a lányok azonnal megrohamozták Walent.

-          Mi a helyzet? – érdeklődött Jared.

-          Van egy barom az osztályban, aki kapásból kiszúrta a gyengepontom, és jót nevet rajtam.

-          Walenre gondolsz?

-          Tényleg! Hogy késhetett el reggel? Időben érte mentél, nem?

-          Igen, de nem volt a szobájukban, és Dave azt mondta, hagyjam a cuccait az ágyán, majd odatalál magától.

-          Nekünk azt mondta elaludt.

-          Nyugi, csak egy lógós kölyök.

-          Nekem nem tetszik! Valahogy az az érzésem, hogy még sok gondolt fog okozni nekem!

-          Nos, az a csávó nekem se szimpatikus, de Dave nagyon jó fej! Szerintem csak túlreagálod. Amúgy meg, ha tényleg ilyen bunkó, hipp-hopp kikerül a figyelem középpontjából és a magabiztossága is hamar megcsappan.

-          A lányok is kedvesek! Lehet, hogy igazad van. Na, megyek is!

Alett visszaindul a folyosó másik végén lévő termébe, de útközben felfigyel valamire. A lányok az iskola különböző szegleteiből az ő osztályához sereglenek.

-          Na, ne… ezt nem hiszem el!

-          Hát nem édes?

-          Olyan cuki!

-          Milyen férfias! – ujjonganak a folyosóra szoruló rajongók.

-          Félre! Mindenki menjen a saját termébe! Az óra már elkezdődött! – próbál bejutni Alett.

A fiú körül lévő lányok nem csak az osztálytársai. Vannak egyetemisták, sőt varázslók is.

- Ahelyett, hogy elítélnék a ridegségét, még tetszik is nekik!? – értetlenkedik.

A tömeget végül a tanár oszlatja fel.

A nap végén az iskola a három Fusk testvér nyomában vonul vissza a kollégiumokban.

- Ez beteg! Még mindig úgy gondolod, hogy túl reagáltam?

- Már nem tudom mit kéne gondolnom.

- Ivy és Dave kedvesek, őket kedvelik, de ezt a tapló Walent egyenesen imádják! A feje tetejére állt a világ?

- Csak nem vagy féltékeny?

- Féltékeny? Ugyan miért?

- A népszerűsége miatt, vagy azért mert a lányok így körbe fonják…

- Jared, ne beszélj badarságokat, egy ilyen csótány akkor se kéne, ha fizetnének érte!

- Ja, tényleg, el is felejtettem… neked a kutyus a szívszerelmed.

- Fogd be!

- Bocsánat! – lépett oda Renee.

- Renee… hát te?

- Nem akartam hallgatózni, de meghallottam, amit mondtatok.

- Oh… izé… ez de kellemetlen! – pirul el Alett – Itt oltom a bátyját… - gondolja.

- Meg tudod mondani, hogy miért ilyen Walen? – kérdez rá a fiú.

- Igazából, ő mindig ilyen, de csak azért, mert sok gondja van. Amúgy jó ember!

- Nekem nem úgy tűnt! – jegyzi meg Alett.

- Majd meglátjátok! Ha majd ő itt lesz, akkor Walen is megváltozik.

- Ő? – néz a kislányra Alett.

- Most megyek! Jó éjt!

- Várj Renee! Ki az az Ő?

- Szerintem, egyenlőre ez egy megválaszolatlan kérdés marad. – Indul meg a vámpír kollégium felé jared.