- Jared! – kopogott be a szobába Alett – Segíts elrendezni az új diákokat!
- Rendben, jövök már! – lépett ki az ajtón.
- Keltsd fel a kettő fiút! Itt van az órarendjük és a ruhájuk.
- Valami baj van?
- Mire célzol?
- Olyan morcosnak tűnsz. Történt valami az este?
- Nem. – a lány hátat fordított és elsétált.
- Nem tudom hány éves Walen, de remélem, hogy nem vagyunk egy idősek! Az a gyerek nagyon ki tud akasztani!
Alett lassan odaért Ivy és Renee szobájához, majd bekopogtatott.
- Jó reggelt!
- Igen? – nyitott ajtót Ivy egy kék selyem hálóingben.
- De gyönyörű lány… - nyelt egy nagyot – Hoztam a egyenruhátokat, és megmutatnám, hogy hol lesz órátok.
- Köszönjük!
- Öltözzetek fel, idekint várok!
- Rendben, egy pillanat. – csukta be az ajtót.
- Ez a lány tényleg szép, sőt mindannyian emberfelettien szép emberek. Nem is csoda, hogy olyan nagydolog volt a tegnapi megjelenésük.
- Kész vagyunk! – rohant ki az ajtón Renee.
- Akkor induljunk!
Átsétáltak az iskolába.
- Itt van a második emeleten az általános iskola. Renee te a 6/A osztályba fogsz járni, ez lesz az osztálytermed.
- Köszönöm!
- Kellemes napot!
- Meg lesz! Neked is Alett! – a varázsló visszamosolygott, és a legidősebb testvérrel tovább ment a negyedik emeletre.
- Ivy, te a 14/A –ba fogsz járni. Itt is vagyunk az osztályodnál.
- Köszönjük szépen a segítséged!
- Szívesen máskor is! – ment tovább Alett.
- Talán csak Walen ilyen kretén! A lányok olyan kedvesek! Most sokkal jobb kedvem van, mint reggel… - ért oda a saját terméhez a harmadik emeleten.
- Jó reggelt! – köszönt hangosan, és ahogy már megszokta, talán egy vagy két ember köszönt vissza. Már régen nem érdekelték az efféle dolgok. Órán, ha kellett valaki mindig segített neki, szünetben pedig a varázslókkal lógott.
- Mindjárt kezdődik az óra, és Walen sehol… ha nem jön be a tanárral, akkor nem vagyunk egy idősek! – bizakodott.
A csengő megszólalt. A tanár belépett a terembe. Egyedül.
A lány fellélegzett.
- Megúsztam! – mondta halkan – Nem tudom, mi lett volna velem, ha egy osztályba kerülök azzal a fogyatékossal! – mosolygott.
Nem örült sokáig mert az óra kezdése után öt perccel nyílt az ajtó.
- Bocsánat, elaludtam. – lépett be Walen. A diákok rögtön duruzsolni kezdtek.
- Jaj ne! – koppant Alett feje a padon.
- Semmi baj, de ne forduljon elő túl gyakran. Te vagy az új diák, ugye?
- Igen.
- Kérlek, mutatkozz be.
- Rendben. A nevem Walen Fusk, 17 éves vagyok. Ennyi.
- Ez rövid volt. – jegyezte meg a tanár.
- Szeretne valaki kérdezni valamit? – nézett a tanulókra.
Hirtelen magasba lendült a legtöbb kéz.
- Úgy látom, igen. Nos akkor egyesével tegyétek fel a kérdéseteket Walennek. Laura, te kezded!
- Walen, milyen zenéket kedvelsz?
- Nem hallgatok zenét.
- Milyen sportokat szeretsz? – kérdezte egy fiú.
- Football.
- Van barátnőd?
- Nincs.
- Tetszik valaki?
- Nem.
- Jól csókolsz?
- Na jó elég! – intette le a tanár – Ez már szexuális zaklatásnak minősül! Walen foglalj helyet!
- Hova ülhetek?
Az osztályban két helyen voltak szabad székek. Az utolsó előtti sorban, Alett ült egyedül és a második sorban volt kettő.
- Ahova szeretnél.
- Rendben.
- Ide ülj!
- Mellém ülj! – kiabálták a lányok.
- Csak ne mellém, csak ne mellém! – imádkozott Alett.
- Itt jó is lesz.
A lány imája nem bizonyult meghallgatottnak.
- Miért én? – fogta a fejét.
- Talán valami baj van? Elnök kisasszony? – érdeklődött a tanár.
- Nem, nincs semmi. – mosolygott Alett, miközben érezte a 29 szúrós szempár épp őt próbálja kinyírni.
- Még szerencse, hogy a nézéssel nem lehet ölni. – sóhajtott.
- Látom, népszerű vagy az iskolában, és nem azért vagy diáktanács elnök, mert az apád az igazgató. – mondta gúnyosan a fiú.
- Te egy gonosz ember vagy… azért ültél ide, mert tudtad, hogy ezzel nekem ártani fogsz!
- Természetesen, igen.
- Legalább, tagadnád!
- Minek? Élvezem a szenvedésed, főleg azért, mert olyan viccesen csinálod!
- Te kis rohadék!
- Na de, hogy mondhat ilyet egy hölgy? – nézett ártatlan szemekkel a lányra.
- Te… - Alett érezte, hogy nem számít mit mond a fiú úgyis kifigurázza, és csak jobban felidegesíti magát, így inkább hallgatott.
- Nem számít! Amint a lányok észreveszik, mekkora vesztes van e mögött az aranyos pofika mögött, azonnal megcsappan a népszerűségi indexed! – gondolta a lány.
Szünetben áment a másik osztályba beszélgetni, és ahogy sejtette, a csengő hallatára a lányok azonnal megrohamozták Walent.
- Mi a helyzet? – érdeklődött Jared.
- Van egy barom az osztályban, aki kapásból kiszúrta a gyengepontom, és jót nevet rajtam.
- Walenre gondolsz?
- Tényleg! Hogy késhetett el reggel? Időben érte mentél, nem?
- Igen, de nem volt a szobájukban, és Dave azt mondta, hagyjam a cuccait az ágyán, majd odatalál magától.
- Nekünk azt mondta elaludt.
- Nyugi, csak egy lógós kölyök.
- Nekem nem tetszik! Valahogy az az érzésem, hogy még sok gondolt fog okozni nekem!
- Nos, az a csávó nekem se szimpatikus, de Dave nagyon jó fej! Szerintem csak túlreagálod. Amúgy meg, ha tényleg ilyen bunkó, hipp-hopp kikerül a figyelem középpontjából és a magabiztossága is hamar megcsappan.
- A lányok is kedvesek! Lehet, hogy igazad van. Na, megyek is!
Alett visszaindul a folyosó másik végén lévő termébe, de útközben felfigyel valamire. A lányok az iskola különböző szegleteiből az ő osztályához sereglenek.
- Na, ne… ezt nem hiszem el!
- Hát nem édes?
- Olyan cuki!
- Milyen férfias! – ujjonganak a folyosóra szoruló rajongók.
- Félre! Mindenki menjen a saját termébe! Az óra már elkezdődött! – próbál bejutni Alett.
A fiú körül lévő lányok nem csak az osztálytársai. Vannak egyetemisták, sőt varázslók is.
- Ahelyett, hogy elítélnék a ridegségét, még tetszik is nekik!? – értetlenkedik.
A tömeget végül a tanár oszlatja fel.
A nap végén az iskola a három Fusk testvér nyomában vonul vissza a kollégiumokban.
- Ez beteg! Még mindig úgy gondolod, hogy túl reagáltam?
- Már nem tudom mit kéne gondolnom.
- Ivy és Dave kedvesek, őket kedvelik, de ezt a tapló Walent egyenesen imádják! A feje tetejére állt a világ?
- Csak nem vagy féltékeny?
- Féltékeny? Ugyan miért?
- A népszerűsége miatt, vagy azért mert a lányok így körbe fonják…
- Jared, ne beszélj badarságokat, egy ilyen csótány akkor se kéne, ha fizetnének érte!
- Ja, tényleg, el is felejtettem… neked a kutyus a szívszerelmed.
- Fogd be!
- Bocsánat! – lépett oda Renee.
- Renee… hát te?
- Nem akartam hallgatózni, de meghallottam, amit mondtatok.
- Oh… izé… ez de kellemetlen! – pirul el Alett – Itt oltom a bátyját… - gondolja.
- Meg tudod mondani, hogy miért ilyen Walen? – kérdez rá a fiú.
- Igazából, ő mindig ilyen, de csak azért, mert sok gondja van. Amúgy jó ember!
- Nekem nem úgy tűnt! – jegyzi meg Alett.
- Majd meglátjátok! Ha majd ő itt lesz, akkor Walen is megváltozik.
- Ő? – néz a kislányra Alett.
- Most megyek! Jó éjt!
- Várj Renee! Ki az az Ő?
- Szerintem, egyenlőre ez egy megválaszolatlan kérdés marad. – Indul meg a vámpír kollégium felé jared.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
