Arona dühöngve csapta magára a szoba ajtaját, hogy az majdnem kiszakadt a helyéről. Úgy döntött, hogy nem fogja szétverni a berendezést, hanem levetette magát az ágyra, és a párnájába temette az arcát, azzal fojtva el dühös kiáltását. Fél órára volt szüksége ahhoz, hogy lenyugodjon, és hideg fejjel tudja átgondolni azt, hogy mit tegyen ezek után.

            -Rendben, foglaljuk össze, hogyan is állunk. Kedves apám befenyegetett, hogy kitagad és megölet, hogyha lebuktatom magam, és rájönnek, hogy az erőd fiú örököse valójában lány. Oké, engedtünk a nyomásnak és óvatosabban viselkedtünk, aminek az lett az eredménye, hogy a legnagyobb rivális erőd vezérének a jegyese lettem. Ha ez még nem volna elég, míg nem tartózkodtam itthon, apám magánakcióba kezdett, és eljegyzett azzal a kibírhatatlan nőszeméllyel, Liliennel. Tehát, vőlegény lettem az Acél erőd örököseként, és menyasszony egy cselédlányként. Hogy végre kiszabaduljak ebből az őrületből, Edward és én kémkedni mentünk, hogy kiderítsük, milyen ellenséggel állunk szembe, aki képes ujjat húzni velünk. A változatosság kedvéért, ott is rám akaszkodott egy liba, aki azt képzelte, hogy a vőlegénye leszek. Éppen csak sikerült meglógnom, de azt hiszem, az elsők között leszek, akit majd meg akarnak ölni. Mindegy, menekülnünk kellett, a lovam eltörte a bokáját, és összezúzta az enyémet is, ezért kénytelenek voltunk megállni a Colt erődben. Hihetetlen, de tanúja lehettem, ahogy Kai kidobja azt a nőt és a lányát, valószínűleg ezzel elém került a feketelistán. Nem lenne elég, az alku, amit ajánlottam, azzal a feltétellel született meg, hogyha elfogadom végre a házassági ajánlatot. Szerencsére sikerült elérnem, hogy még csak az eljegyzést tegyük hivatalossá. Persze elkerülhetetlen volt, hogy az apám ezt megtudja. Reakció, hogy meg kéne ölnie engem. Végül is igaza van, végre abbahagyhatnám ezt az ostoba játékot. Mégis, a legszebb az egészben, hogy most közli velem, hogy útban vagy egy öcskös. És még neki áll feljebb! Rendben, nagyvonalakban ennyi. Háború küszöbén állunk, és az ellenség hadereje jóval felülmúlja a miénket. Még így is, hogy szövetséget kötöttünk…

            -Szeretsz hangosan magadba beszélni? –szakította félbe Edward, mikor belépett a szobába.

            -Hogyne, igen megnyugtató, mert legalább magamra számíthatok. Mit akarsz?

            -Először is, hogy vedd le a csizmád és polcold fel a lábad, mert ez volt az orvos utasítása. Másodszor pedig, ki kéne találnunk, hogy mi legyen az első lépés.

            -De hát ez egyértelmű, ó harcok mestere. Embereket kell toboroznunk, aztán felfegyvereznünk, majd elegendő élelmet felhalmozni, hogy biztos legyen az ellátás. Az erődben is fel kell tölteni az éléskamrákat, esetleges ostrom esetén ne legyen az, hogy kiéheztetnek. Aztán, ki kell teríteni egy térképet, fel kell mérni a terep adottságait, és stratégiailag a legmegfelelőbb helyekre, ideiglenes táborokat létrehozni, melyek jól védhetők legyenek, akkor is, ha azokat megostromolják. Ezen kívül, biztosítani kell egy visszavonuló útvonalat, amin keresztül a kisebb csapatok csatlakozhatnak a fősereghez. Közben folyamatosan kémeket küldeni, hogy figyeljék, a Tűzliliom hol tartózkodik. Biztosítani kell a faluk biztonságát is és…

            -Oké, látom rendesen megtanultad a leckét. –intette le mosolyogva a férfi. –Hoztam térképet, lássunk neki.

            -Hé, ez nem az én dolgom lenne, apámnak vannak stratégái.

            -Nem árt, hogyha gyakorolod ezt. A későbbiekben nem jöhet rosszul. Essünk neki.

            -Pihenni akartam…

            -Nincs itt az ideje.

            Kai a leggyorsabb vágtára fogta a hintó lovait, hogy minél előbb visszaérjen az erődbe. Alig lépett le a hintóról, máris ott termett az anyja, villámló szemekkel.

            -Ne most, anyám, nem érek rá! –hárított azonnal ingerülten.

            -Márpedig meg fogsz hallgatni fiam! Felfogtad, hogy micsoda veszélyt hoztál ránk ostobaságod miatt? Ahelyett, hogy azt a gyönyörű lányt választottad volna, és tiéd lehetett volna a Tűzliliom területe is, egy rongyos szajhát választasz, aki rangban a legalsók között van! A vesztünket…

            -Hallgass már el végre! –csattant fel dühösen Kai. –Megmondtam, hogy nincs többé beleszólásod az életembe! Felnőtt férfi vagyok, a Colt erőd vezére! Én döntöm el, mihez kezdek, és hogy ki mellett akarom leélni az életem! Szállj le a témáról végre, és hagyj békén! Vannak ennél fontosabb dolgok is…

            -Ó, fiam, hogyan válhattál ilyenné… Hol hibáztam el?!

            -Rendben, nekem most lett végleg elegem ebből. Steve! –kiáltott elkomorodva az egyik emberének. –Pakoljatok össze anyámnak és a húgomnak. Holnap korán reggel útnak indulnak. Az Iron-hegy kolostorában fogják meghúzni magukat, ameddig tart a háborús állapot.

            -Ezt nem teheted! –ellenkezett az anyja azonnal, de fia hajthatatlan maradt.

            -Dehogynem, és meg is teszem. Ugyanis csak lábalatt lennél, és nem lesz arra gondom, hogy veletek minden rendben legyen. Az a kolostor biztonságot nyújt majd nektek. Nem vitatkozom, mentek és kész!

            -Kai! Fiam, nem küldhetsz el minket! Nem teheted meg! Apád ezt sosem…

            -Apám meghalt, és én vagyok a vezér! Ne vidd túlzásba, mert még a végén ott felejtelek a kolostorban!

            -Kegyetlen vagy, fiam!

            -Nem, anyám, csak előre látó. Készüljetek fel az útra! –hagyta ott a döbbenettől szólni sem tudó nőt. A trónterembe ment, ahol a tanácsosai már türelmetlenül vártak. Az asztalra egy nagy térkép volt kiterítve, egyes helyek meg voltak jelölve rajta. Kai elgondolkozva hajolt fölé, majd pár perc múlva lesöpörte róla a jelzéseket, hogy a tiszta terepet lássa.

            -Küldjetek ki pár toborzót, szükségünk lesz katonákra. De arra figyeljenek, hogy ne akárkit szedjenek össze. Nem kell a csapatomba olyan, aki az első legyintésnél elrohan. Bátor, erős, hűséges férfiakat akarok. Néhány ember menjen kémkedni, folyamatos jelentést akarok arról, hogy az ellenséges haderő merre tart, hol táboroz, mennyien vannak, hány felé osztották a fősereget és a többi. Aztán, fel kell töltenünk az éléskamrákat, továbbá fegyvereket, páncélokat kell készíttetni. Bár azt majd ráér, ha láttam az újakat. Meg kell szervezni a falusiak védelmét, nem áldozhatunk fel egy életet sem.

            -Délen, uram, látja ezt a hegységet? –mutatott az egyik idős stratéga a térképre. –Akkoriban, mikor az Acél és a Colt erőd jó barátságban voltak, a hegyekben kialakítottak egy várost, ahová szükség esetén be lehet vonulni. A hely tulajdonképpen felellhetetlen, és nagy sereggel megtámadhatatlan. Stratégiailag tökéletes védelmet nyújtana a falusi népeknek, meghúzódhatnának ott, míg véget nem ér ez az egész.

            -Kitűnő ötlet. De ezúttal nem szabad csak a mieinkre gondolni. Az Acél erőd a szövetségesünk, a cél közös…

            -Ne aggódjon, ugyanis ők is tudnak erről a lehetőségről. Biztos vagyok benne, hogy ők is odavezénylik az embereket.

            -Rendben van. Akkor minden településre menjen egy zsoldos, és szólítsa fel az embereket, hogy pakolják össze a szükséges holmikat, és induljanak útnak, minél előbb. Ha most elkezdjük, akkor, mire a Tűzliliom ideér, nem fog tudni senkit lemészárolni.

            -Azonnal intézkedünk!

            -Jó. Lássuk csak! Itt, itt és itt azonnal kezdjenek neki egy ideiglenes erőd építésének! –folytatta Kai zavartalanul, három pontra bökve a térképen. –Továbbá ezeken a pontokon… -jelölt meg ismét több helyet. -… gyülekezési pontok lesznek. A szétszórt csapatok itt fognak találkozni, és ezen az útvonalon csatlakoznak újra a fősereghez. –húzta be most a vonalakat. –Lesz egy portyázó csapat is, kik folyamatos mozgásukkal igyekeznek majd megzavarni az ellenséges csapatokat…

            -Uram, ha szabad szólnom, nagyon szétosztja a sereget…

            -Ne féljen, tudom, hogy mit teszek. Különben ez csak ideiglenes terv, hiszen feltétlenül egyeztetni kell majd az Acél erőddel is. Mint mondtam szövetségesek vagyunk, tehát egy sereg van, nem pedig kettő. Valószínűleg ezeket a lépéseket ők is megteszik.

            -Igaza van, uram. Elnézést!

            -Nincs semmi gond. Szóval, kell még legalább két olyan pont, ahová erődöt lehet építeni, továbbá pontosan meg kell szervezni a visszavonuló utakat. Ki kell még választani az egyes csapatok kapitányait is. Olyan emberek kellenek, akik tudnak fegyelmet tartani, tisztelik őket és… hm… -gondolkodott tovább félhangosan, mintegy magának mondva a dolgokat. Az emberei halkan osontak ki, hogy ne zavarják meg, és azonnal nekiláttak, hogy teljesítsék az eddig kiadott parancsokat. Mire Kai fáradtan visszavonult a szobájába, addig az emberei szétszóródtak, hogy a kapott parancsok szerint teljesítsék a feladataikat.

Ugyan ez történt az Acél erődben is. Arona és Edward egy időben dolgozta ki ezeket a terveket a vezérrel, majd miután egyeztettek, tőlük is útnak indultak a zsoldosok, hogy intézkedjenek. A déli hegység rejtett menedékéről természetesen ők is tudtak, nem is haboztak oda küldeni a népet. Nem jutottak tovább, mint a Colt erőd, ugyanis innentől csak közös egyezkedés után lehetett lépni.

Időközben, bár a két nő még nem érkezett meg, a Tűzliliom is elkezdett felkészülni a hadjáratra. A hadserege létszáma jelenleg is felülmúlta az egyesített sereg létszámát, a vezér mégis toborzásba kezdett. A kovácsok gyártani kezdték a páncélokat, fegyvereket, behajtók indultak élelmet és pénzt szedni. A vezér pedig nekilátott kidolgozni támadási tervét. Alaposan tanulmányozta mindkét erőd fekvését, területeinek adottságát, szemügyre vett minden stratégiai helyet. Elégedett mosoly suhant át az arcán. Ugyan már régóta tervezte, hogy rátámad erre a két leghíresebb erődre, és megszerzi a területeiket, de nem volt indoka. Azzal, hogy csúfot űztek az idősebb lányából megadta az okot, hogy támadhasson. Eltökélte, hogy nem lesz kegyelem, mindenkit, aki az útjába kerül, lemészárol, s minden falut kifoszt.

            -Az Acél erőd és a Colt erőd aláírta a halálos ítéletét! Előlem nem menekülnek! –nevetett kárörvendő gonoszsággal. –Nincs az a hadsereg, ami ellen tudna állni nekem. Bármennyire igyekeznek majd megakadályozni, elsöpröm őket a föld színéről! –tekerte fel a térképeket, aztán visszavonult a hálóba, hogy aludjon egy kicsit. Nem volt oka aggódni, hiszen minden az elképzelései szerint alakult…