Másnap reggel sokkal korábban keltem, mint a többiek, hogy Trisztramot evakuáljam.
Ez simán ment. Meg is lepődtem rajta, hogy senki sem vette észre azt, hogy egy férfit kimenekítek a házból.
- Mikor találkozunk? – kérdezte, mielőtt beszállt volna a kocsiba.
- Fél év múlva?
- Rossz válasz! – ült be.
- Nincs időm a problémás kis akcióidra. – hajoltam oda hozzá.
- Problémás? Heh… Szerintem így is túl egyszerű életet élsz. Mi lenne, ha feldobnám kicsit? – gúnyos mosoly ült ki az arcára.
- Te egy gonosz ember vagy! Maradj távol tőlem! Ha látni akarlak, akkor majd jelzek. Megértetted?!
- Attól tartok te nem érted.
- Mit?
- Én vagyok a férfi! – behúzott a kocsiba és megcsókolt.
- Én parancsolok. Na, további szép napot! Nekem most mennem kell!
- Te…. – vörösödött el a fejem – Vén kujon! – kiabáltam a már messze járó autó után.
- Még nagyon korán van. – néztem az épp felkelő nap irányába – Visszafekszem aludni.
Visszamásztam az ágyamba. Nagyon hideg volt, akármennyire is forgolódtam, nem tudtam elaludni.
- Eddig olyan jól aludtam… az a hülye Trisztram! Ráadásul gusztustalan férfi illatú az ágyam, és én is… - mélyet szippantottam az illatos párnába – Milyen kellemes illata van, ennek a gusztustalan pasinak… bizonyára valami méregdrága parfüm… - felsóhajtottam – Megyek és fürdök inkább. – vánszorogtam ki a fürdőszobába.
- Vajon, ma is felbukkan váratlanul? – néztem a tükörbe – vajon, ha kisminkelem magam, akkor majd nem csúfol ki azzal, hogy fiús vagyok…
- Tilda! Hogy-hogy ilyen korán felkeltél?
- Apa… szia! Nem tudtam aludni.
- Vannak még csodák! Végeztél?
- Igen! Tiéd a terep! – megfogtam anyám egyik szájfényét és átmentem a szobámba.
- Vajon ha valami feszülős, vagy kivágott ruhát veszek fel… megdicsér majd, hogy milyen csinos vagyok? – néztem hosszú percekig a ruháimat, majd beletörődtem – Nincs is nőies ruhám…
- Anya! – ébresztettem fel – Elkérhetem pár ruhád?
- Mi? Jah, persze… Csak hagyj aludni még 10 percet. - hessegetett el.
- Köszi!
A húgom anyámtól tanulta el a nőiesség minden csínját-bínját , de sajnos Clio méretei jóval kisebbek az enyémeknél, szóval tőle nem vehetek kölcsön ruhát… De anyámtól, igen!
- Nem tűnök, túl öregnek? – nézegettem magam a tükörben anyám egyrészes lila ruhájában.
- Jó lesz ez! – mosolyodtam el végül.
- Tilda, milyen szép vagy! – mondta Clio, amikor ő is leért a földszintre.
- Tényleg tetszik?
- Igen! – mosolyodott el – Megyünk együtt suliba?
- Naná!
Annak örömére, hogy szoknyába öltöztem, Clio is felvett egy hasonló lila egybe ruhát, egy fehér harisnyával, akárcsak én.
- Nahát Tilda! Csak nem szájfény van a szádon? – lepődött meg apa.
- De igen.
- Mi történt?
- Kipróbáltam ezt… azt…
- Mehetünk! – rántott ki magával Clio az utcára.
- Olyanok vagyunk, mint az ikrek! – lelkendezett.
- Igen.
Ezekben a pillanatokban mindig rá kell ébrednem arra, milyen szerencsés vagyok, hogy egy ilyen szerető testvérem van.
Magam sem tudom miért, de az úton haladva a tekintetem egyre csak a fekete limuzint kereste, de nem találta.
- Nahát Tilda! Mostanában teljesen megváltoztál! – lepődött meg Caleb.
- Rossz irányba?
- Nem… épp ellenkezőleg!
- Nézd, összeöltöztünk! – ugrott a nyakába Clio.
- Igen… látom. – mondta Caleb, de egy pillanatra sem nézett Cliora.
- Menjünk órára! – mutattam a terem felé.
- Tilda! – fogta meg a kezem a testvérem.
- Igen?
- Megyünk együtt haza?
- Öhm… izé… nekem még dolgom lesz órák után.
- Oh, értem. Akkor otthon találkozunk! – futott el.
- Csak nem randid lesz? – érdeklődött az osztálytársam.
- Ugyan dehogy! – legyintettem, majd gyorsan leültem a helyemre.
Egész órán azon gondolkoztam, hogy miért mondtam azt a húgomnak, hogy dolgom van… nem számítok Trisztramra, vagy egy váratlan randira!
Az egész szünetet a WC-ben töltöttem, és a tükröt bámultam.
- Miért is öltöztem ki? Nevetségesen nézek ki… Mintha tetszeni akarnék valakinek, mintha nyomulnék valakire… de kire? – szorítottam ökölbe a kezem – Nincs is itt… - eleredtek a könnyeim – Szánalmas vagyok.., mit képzeltem? Egy üzletember, egy felnőtt férfi majd utánam rohangál?! Nőj már fel Tilda!
Bementem az egyik fülkébe, hogy megtöröljem a szemeim, amikor hallottam, hogy Clio osztálytársai jöttek be a mosdóba.
- Szegény Clio! Az a szemét nővére! Láttad, Tildát!? Az egy ribanc! Hogy kicsípte magát!
- Igen! Egyértelmű, hogy féltékeny Cliora! Biztos, hogy Calebet akarja lenyúlni tőle!
- Igen, igen… De szegény olyan rusnya! Ki járna vele?
Itt kiakadtam. És a lehető legnőiesebb mozdulattal kiléptem a fülkéből. A két lány halálra ijedt. De nem volt idejük sikítani, mert a vizes wc papírgalacsinok betömték a szájukat.
- Ha még egyszer ilyet hallok tőletek, legközelebb nem a szátokat fogom betömni, hanem a fejeteket betörni! Megértettétek?!
- Ühüm… - bólogattak.
- Helyes! – mentem ki.
- Remélem Clio nem így gondolja! Ha hazaérek, feltétlenül le kell tisztáznom vele!
Az utolsó órámon a tanár benyögte, hogy jövő héten dogát írunk, és ha valakinek karó lesz, az megbukik matekból.
- Jaj ne!! – estem kétségbe – Esélytelen, hogy görbüljön! Nekem annyi!
- Nyugi Tilda! Hétvégén úgyis átmegyek Cliohoz, majd gyakorolunk.
- Tényleg? Ezer hála!
Véget ért a gyűlöletes matematika óra, miközben a cuccaimat pakoltam össze kinéztem az ablakon.
- Sehol senki. – hajtottam le a fejem – Simán mondhattam volna igent Clionak.
Clio és Caleb kézen fogva sétáltak ki a kapun.
- Biztosan a kávézóba mennek… randira. De szerencsések! – megráztam a fejem – Miket beszélek! Szedd össze magad Tilda! Az eredeti terv az volt, hogy szembesíted Trisztramot azzal, mennyivel jobb vagy, mint amit csak elképzelni tud! Vagy valami ilyesmi… - mély levegőt vettem és elindultam hazafelé, de alighogy a kapuig értem, leszólított egy ott támaszkodó feketeöltönyös férfi napszemüvegben.
- Szép kislány! Nem kéne egyedül mászkálnia, még a végén ellopja valaki.
- Önnek uram, meg nem kéne egy iskola előtt dohányoznia! – vágtam vissza.
A férfi odalépett.
- Ebédelünk együtt? Egy ilyen szépséget nem illik elrejteni a ház falai mögé.
- Trisztram… - hozzábújtam.
- Hékás! Megfojtasz!
- Tudtam, hogy eljössz!
- Ne álltasd magad! Csak azért jöttem, mert az ebédszünetem pont most van… egyébként nem találkoztunk volna.
- Nem érdekel! Itt vagy és csak ez számít!
- Tilda… mindenki minket bámul…
- Bocsi! – hátráltam el tőle.
- Semmi baj. – mosolyogva kinyitotta a kocsi ajtaját – Hölgyem…
- Köszönöm.
- Szájfény van rajtad? – ült be ő is.
- Igen, gondoltam valami kiegészítő nem árt.
- Ne használj szájfényt, vagy rúzst, inkább használd ezt. – átadott egy kis dobozt.
- Parfüm.
- Imádom az illatát. – fújt rám egy kicsit.
- Tényleg kellemes! De mi a baj a szájfénnyel?
- Hogy, mi? – csókolt meg – A rúzs ott marad a számon, és még a végén azt hiszik, hogy buzi vagyok.
- Hülye! – toltam el magamtól.
- De örülök, hogy itt vagy… - suttogtam – Elvégre, neked öltöztem ki. – tettem hozzá magamban.
AJÁNLOM AZ OLDALT
