Másnap, Haruka, miután felkelt, felfedező útra indult új lakhelyén, mint ahogyan azt tette az iskola első napján is. Számított arra, hogy napközben alig fog valakit találni, de hogy senkivel nem találkozott, az kicsit meglepte. Persze nem egyedül járta a folyosókat, mert Nagi, ki híven követte gazdája utasítását, most is mellette lépkedett. Szelíd morgásokkal irányította a lányt, ezzel jelezve, hogy hova érdemes benézni, hova nem ajánlatos. Ezzel a biztos vezetéssel, gyorsan feltérképezte a kastély azon részét. Bár a farkas biztos védelemnek látszott, egyelőre nem szándékozott más helyeket is megismerni. Kiválasztott egy kis zugot, amelyből lőrés nagyságú ablak űzte el a sötétet, és úgy telepedett le, hogy kilásson az ablakon. Nagi lefeküdt mellé, fejét a lány ölébe hajtotta, Haruka pedig simogatni kezdte, hosszú mozdulatokkal végigszántva a selymes fekete bundát.

-A stílusból ítélve, ez a szárny a fiúké, ugye? –törte meg a csendet halkan a lány. A farkas értelmesen csillogó szemét ráemelte, s morgott egyet helyeslése jeléül. - Mondd, Nagi, szerinted lesz annyi nyugtom, hogy összeszedjem magam? Újra kéne gondolnom a dolgokat, és kitalálnom, hogyan menjek tovább. –kérdésére újabb morgás volt a válasz, mire Haruka felnevetett. –Pihenni? Talán igazad van, tényleg azt kéne tennem. Kicsit stresszes volt ez az időszak…

Tulajdonképpen aznap el sem mozdult arról a helyről, s mire föleszmélt, addigra már alkonyodott. Azzal együtt a kastély is kezdett felélénkülni, néhol egy ajtócsapódás, pár szó jutott el a lány füléig. Kicsit kábult volt még, mert sikerült valahogy elaludnia, és az álom még nem szállt el teljesen a szeméről. Nagi viszont annál éberebb volt. Igaz ő is elbóbiskolt a lány simogatására, de az első zajra rögtön felébredt. A napközben még néptelen kis zug, hamarosan forgalmas lett. Nagi sietve nógatta a lány, hogy álljon föl, aki csak nehezen engedelmeskedett. Szorosabbra vonta magán Shiki kabátját, mely még mindig rajta volt, felhajtotta a gallérját, s lehajtott fejjel indult meg a farkas után. A feltűnést persze nem kerülhette el, sokan utána is fordultak, és hosszan méregették őt, arról nem is beszélve, hogy még mindig a véres, szakadt inge volt rajta. Remélte, hogy eljut a szobájáig úgy, hogy nem állítják meg, de nem jött össze.

            - Egy eltévedt bárányka. Hm… bátor dolog védtelenül idejönni. –állta el az útját egy hosszú szőke hajú, zöld szemű fiú. Láthatóan Nagira ügyet sem vetett. A várható műsorra pedig kisebb csoport gyűlt össze körülöttük. A farkas fenyegetően felmordult és közelebb lépett a lányhoz.

            - Ki mondta, hogy védtelen vagyok? –kérdezte hűvösen Haruka.

            - Kit találtál, Kai? –érkezett meg egy másik fiú, kinek rövid, vörös haja, és vörösesbarna szemei voltak.

            - Daisuke, hát előbukkantál te is? Egy báránykát, a fiúk körletében. Aki elég bátornak érzi magát, mert még nem rohant el.

            - Ennyit a nyugalomról. –sóhajtott Haruka.

            - Te ember vagy. –jelentette ki Daisuke.

            - Csodás megállapítás! –nevetett gúnyosan a lány.

            - Tényleg bátor, és szemtelen.

            - Nem vagyok az a szívbajos fajta. Most, hogy ezt megtárgyaltuk, engedjetek tovább.

            - Ó, nem megy az ilyen egyszerűen. –rázta a fejét Kai. –Ha már bemerészkedtél, vállald a következményeket.

            - Bemerészkedtem? Következmények? Hajaj, most meg kéne ijednem? Nagi, nyugalom! –fordult a farkas felé, aki már majdnem rávetette magát a fiúra. A vámpírok nagy meglepetésére az állat visszahúzódott a lány lábához. –Látom, ezek után sem engedtek el… Ha Shiki ezt megtudja…

            - Pontosan, ha… De Shiki nincs itt, szóval nem nagyon tud beleszólni a dolgokba. Még ha az ő kabátja is van rajtad, nem sokat tehetsz ennyi vámpír ellen.

            - Hogy függ össze a kabát, és hogy mit tehetek? –értetlenkedett Haruka, tényleg nem értette a logikát. Azt viszont észrevette, hogy Shikinek nagy tekintélye van, mert páran még távolabb húzódtak tőlük. Voltak azonban, akiknek a vörös tekintetétől ő ijedt meg, bár ezt a világért sem mutatta volna. Koránt sem volt olyan magabiztos, mint amilyennek látszott, és ezt azzal titkolta, hogy mélyen a szemébe nézett a két fiúnak, akik elállták az útját. A tekintete láttán Kai és Daisuke is hátrált pár lépést.

            - Mibe nem tudok beleszólni? - hangzott fel a hátuk mögött egy vészjósló hang.

            - Shiki! –kiáltottak fel többen is, egyre hátrább húzódva. Na, igen, a fiú tekintete semmi jót nem ígért. Haruka is nyelt egy nagyot, mert tudta, ezúttal ő sem ússza meg.

            - Oh, izé… mi csak ismerkedtünk… - nyögte zavartan Kai.

            - Hát persze… Mindenki figyeljen, mert többször nem mondom el. Ha bárki egy ujjal is hozzá mer érni Harukához, annak az volt élete utolsó hibája. Érthető voltam?

            - Hogyne… tisztán… - bólogattak ijedten a vámpírok.

            - Hé, azért annyira nem vagyok súlyos… - vágott vissza morogva Haruka, de rögtön meg is bánta. Észrevehetően Shiki nem volt jó kedvében, és a beszólásokat még a lánytól sem tolerálta. Haruka reflexből fordult volna el, hogy elrohanjon, de a fiú még időben ragadta meg a karját, olyan erővel, hogy a lány felkiáltott fájdalmában.

            - Te most velem jössz! –jelentette ki, nem törődve a lány heves ellenállásával.

            - Jól van, csak engedj el, mert ez fáj! –kiáltott Haruka.

            - Ch… - reagált a fiú, de nem engedte el, csak lazított a fogásán. A lány lehajtott fejjel ment mellette, a fiúk pedig utat nyitottak nekik. - Mégis mit képzeltél? Visszajövök és sehol sem találtalak… - támadt idegesen a lánynak a fiú, mikor visszaértek a szobájukba.

            - Ne haragudj, csak körbe akartam nézni.

            - Szétszedtek volna, ha nem lépek közbe. Arra nem gondoltál, hogy lefürödj, mielőtt kiteszed a lábad a szobából? A véred túl jó illatú ahhoz, hogy elkerüld a figyelmet. –mondta ezt már pár centire a lány arcától. –Mindegy, a lényeg, hogy visszaértem. Hoztam neked ruhát. Ebben az iskolai göncben nehezen fogsz beilleszkedni. Ja, és máskor légy körültekintőbb. –azzal elfordult a lánytól, és átment a saját szobájába, magára hagyva Harukát. A lány, amint magához tért döbbenetéből, azonnal bevetette magát a fürdőszobába, és alaposan lemosta magát, aztán felvette a ruhát, amit a fiú hozott neki. Mikor elkészült, szemügyre vette magát. Az uralkodó szín a fekete volt, bár ezen nem lepődött meg. Garbós felsője bal része hosszú volt és kesztyűben végződött, míg jobb oldala ujjatlan volt, bár jobb kézfejét is kesztyű fedte. A varrás mentén vörös rózsahímzés futott, és a felső tökéletesen fedte a mintát a testén. Ehhez kapott egy fekete hosszúnadrágot, és egy magas szárú csizmát, amin szintén rózsaminták voltak. A ruha testhez simuló volt, ami szépen kiemelte a lány karcsú alakját. Kiegészítésként derekát egy fekete szegecses öv díszítette. Haruka mosolyogva fogadta, hogy öltözéke nem sokban tér el Shiki stílusától. Tekintete aztán a kabátra tévedt, amit még mindig nem adott vissza. Kezébe vette és halkan bekopogott a fiúhoz. Sokáig nem nyitotta ki az ajtót, s mikor a lány már kezdte feladni, mégis feltárult. Shiki megtorpant a küszöbön, mikor meglátta a lányt.

            - Csak a kabátod akartam visszaadni. –nyújtotta az említett ruhadarabot Haruka. –Köszönöm szépen.

            - Hm… látom eltaláltam a méretedet. Jól áll a ruha. –közölte, aztán a következő pillanatban már kattant is az ajtó zárja.

            - Tökéletesen eltaláltad. –suttogta Haruka, majd elterült az ágyon.

A beilleszkedéssel nem volt sok gondja, mert gyorsan tudott alkalmazkodni. Ennek ellenére, nem nagyon barátkozott senkivel sem. A barátaival sem töltött túl sok időt, tekintve, hogy ők is tanítványok voltak, és órákra jártak. Ezen kívül, lány vámpírral nem is találkozott, mert ugye a fiúrészlegben volt elszállásolva, s csak ritkán léphetett ki onnan kíséret nélkül. Igaz ezt nem is bánta, mert semmi kedve nem volt egy újabb idióta riválishoz, aki alig ér a nyomába. Állandó társasága Nagi volt, aki szinte mindenhova követte, és akivel tökéletesen megértették egymást. Ez igen meglepő volt mindenki számára, mert a farkas, a gazdája kivételével, senkinek nem engedelmeskedett, és mindenkivel ellenségesen viselkedett. Tehát a lány volt az egyetlen személy, akit hosszútávon megtűrt maga mellett, sőt védelmezett. Bár gazdája és Haruka között a viszony az utóbbi időben elég feszült volt, ez nem gátolta feladatában. Shiki és a lány nem sok időt tudott együtt tölteni, de amikor ez megtörtént, nem viselték el sokáig egymás társaságát. Ennek az indoka Haruka számára ismeretlen volt, és nem igazán tudott rájönni, hiába próbálkozott. Azt látta, hogy Akira és Sakimura tisztában van az okokkal, de nem voltak hajlandóan felvilágosítani őt. Ahányszor erre terelte a témát, a két fiúnak hirtelen eszébe jutott, hogy dolga van, amit minél előbb el kell végezniük. Így hát egyetlen vigasza a hűséges farkas volt.