5. nap

Kedves Naplóm!

Ahogy azt már említettem, ma Dávid átjött hozzám. Ahogy mellettem állt a villamoson, volt egy pillanat amikor szinte odapasszírozott az ajtóhoz. Lehet, hogy a feromonok teszik, de valahogy nekem nem jön be ez a srác. Valahogy, nem tudom megérteni a többi lányt a suliban.

-          Itt lakok. – nyitottam ki a kaput.

-          Nem rossz. – jött utánam.

-          Kérsz valamit enni, vagy inni?

-          Cola van?

-          Aham.

Öntöttem neki és magamnak is egy pohár innivalót, majd egy zacskó chipset ragadtam magamhoz, és a szobámhoz mentünk.

-          Különös… - nézett rám.

-          Micsoda?

-          Egy kicsit sem vagy zavarban. Vagy csak jól álcázod?

-          Miért lennék?

-          Nos egy fiú van a szobádban… és kettesben vagyunk…

-          És?

-          Ne mond, hogy nem ver hevesebben a szíved.

-          Öhm… nem?

-          Hm… - félrenézett – Nah, lássuk a ruhatárad! – lépett a szekrényemhez.

Igazából nem tudom mire gondolt, de nem akartam a szemébe mondani, hogy nem tekintelek pasi jelöltnek. Mégiscsak a társam!

-          Milyen felső legyen?

-          Olyan ami minél kevesebbet takar. Nagyon meleg lesz holnap.

-          Én úgy hallottam esni fog…

-          Igen, este… de előtte füllesztő meleg lesz.

-          Oké! Nadrág?

-          Ez jó lesz! – kiválasztotta a legminibb rövidnadrágom.

-          Biztos ez a legmegfelelőbb?

-          Persze! Bízz bennem!

-          Bízok… cipő?

-          Egy szandál. Zokni fölösleges.

-          De, a szandálba belemennek a kövek.

-          Aszfalt úton megyünk.

-          És a csalán? Nem fogja kicsípni a lában?

-          Ugyan már… a város közepén van egy hegy. Turista jellegzetesség! Szerinted a pénzeszsákok arra vágynak, hogy a vadont túrják?

-          Gondolom, nem.

-          Hol van a táskád?

-          Itt! Már belepakoltam pár dolgot.

-          Te jó ég! Minek ez a bőrönd?

-          Nos….

-          Váltás ruha? Fölösleges… Mennyi kaja…. Hova készülsz? Vietnámba?

-          Nem, én csak gondoltam jól jön.

-          Eliza. Ez egy 2 órás kis séta lesz. A melegben a sok cucc csak visszahúz.

-          Értem.

-          Akkor meg is vagyunk.

-          Köszönöm Dávid! Nagy segítség vagy! Nélküled… nem tudom mi lett volna velem holnap.

-          Nincs mit. Akkor holnap!

Lekísértem és elköszöntünk. Talán nem is olyan nagy barom, mint ahogy azt gondoltam.

Remélem a  túra jól fog sikerülni!

Ennyi mára kedves Naplóm, holnap jó hírekkel szolgálhatok majd!