Ha a Déli-hídon sétálsz, és egy magába roskadt embert látsz, akkor az én vagyok. Én vagyok, miközben azon töprengek, egy drága eljegyzési gyűrűvel a zsebemben, hogy megérte-e 6 évet elcsesznem egy viszonzatlan szerelemre?

Nem tudom… Te, mit gondolsz?

Hat évvel ezelőtt, egy meleg augusztusi napon a legjobb barátommal Mo-val a fagyizóban ünnepeltünk.

- Holnap már gimnazisták leszünk!

- Király! Kár, hogy ez a szünet utolsó napja.

- Mi bajod?! Rád arany élet vár.

- Miért?

- A Fan Clubod minden tagja ebbe a suliba jött.

- Jah, ahham… -szürcsölt bele a turmixba.

Matt volt általánosban a legmenőbb fiú. Ráadásul Nikol Yorsh-sal járt, egy igazi szépséggel, pontosan két évig. A kapcsolatukban csak az fájt, hogy mikor bemutattam neki a lányt, azonnal egymásba szerettek. Csakhogy én éppen azt a lányt ismertettem meg vele, akibe én voltam szerelmes… A két év alatt sokkal kevesebbet találkoztunk, mert valahányszor megláttam őket, azt hittem, a szívem kiszakad a mellkasomból. És mivel már tíz éve barátok voltunk, úgy gondoltam, jobb, ha távol maradok tőlük. Azonban három hónappal ezelőtt, Nikol nem vette fel többé a telefont, és nem válaszolt az e-mailokra. Mikor Matt elment hozzá, a ház üres volt. Elköltözött. Matt napokig a szobájában volt. Nem volt hajlandó kimozdulni. Mikor meghallottam a hírt, átmentem hozzá. benyitottam a szobába, Matt a behúzott függönynél ült az ablak alatt, körülötte pedig a Nikollal készült közös képek voltak, cafatokra tépve. Ekkor ébredtem rá, itt egy barátra van szükség. Azóta folyton együtt lógtunk.

- Holnap lesz a megnyitó.

- Remélem, egy osztályba kerülünk.

Másnap…

- Matt Jans 1/A.

- Mark Takets 1/D.

- Csodás, az iskola két végébe kerültünk.

- Az órarend szerint, a nyelv és a tesi óránk együtt van.

- Nézd, van az osztályodban egy Nikki nevű lány! –kiáltottam fel. –Oh, bocsi! –ébredtem rá, hogy ezt nem kellett volna.

- Tényleg! –mosolygott rám Matt. –Remélem csinos!

- Nézd, milyen vicces csaj! –tereltem a figyelmet egy fura hajstílusú lányra.

- Szegény, úgy néz ki, mint aki konnektorba nyúlt! –nevettünk fel. Az illető egy 160 cm magas, vékony, világosbarna hajú és szemű lány volt, akinek a haja vagy 20 kicsi copfba volt fogva. Ez volt az egyetlen érdekes rajta, egyébként teljesen átlagos volt.

Az évnyitó után megkerestük az osztályainkat. Az iskolán végigsétálva, a női szempárok, mind a 170 cm magas, világosbarna, félhosszú hajú, kék szemű elsősre tapadtak. Egyértelmű, volt, ismét ő a sztár.

- Megyünk együtt haza? –kérdezte.

- Persze. –elváltunk. Amint eltávolodott tőlem, hirtelen láthatatlanná váltam. Hazafelé ismét találkoztunk, mesélni kezdett.

- Emlékszel arra a vicces csajra?

- Aham.

- Ő Nikki!

- Tényleg?

- Igen! Elég normális. Nem okos, nem ügyes, nem sportos…

- Akkor nem leszel szerelmes belé…

- Esélytelen!

Igazából, titkon örültem, hogy nem vagyunk osztálytársak, vagy, hogy messze vagyunk egymástól, mert így nem kellett az ő imádatát figyelemmel követnem, és nem kellett mindenféle rajongó kérdéseire válaszolgatnom, Mattel kapcsolatban. Fellélegeztem.

- Mark! –ült ki a teraszra a nővérem, Mina.

- Tessék?

- Milyen a suli?

- Jó, már vannak barátaim.

- És barátnőd?

- Nincs.

- Annyira várom már, hogy legyen keresztlányom!

- Azt várhatod egy ideig!

- De úgy babáznék!

- Húsz éves vagy! Szülj egyet magadnak!

- Önző vagy! –ment be a házba.

- Én?!

Mina hat évvel volt idősebb nálam. A hajunk és a szemünk színe egyformán sötétbarna volt, a bőrünk pedig fehér. Apánktól mindketten örököltük a magasságát. Mindketten 175 cm magasak voltunk. De én 14 évesen… szóval, leszek vagy 2 méter. Igazából most 20 évesen, csak 190 cm vagyok.

Nekii gyönyörű hosszú haja volt és mindig kellemes illata. Ez utóbbi azért, mert parfümériában dolgozott. Nekem rövid felzselézett hajam volt, mert a hobbim a foci, és ahhoz ez a stílus a kényelmes.

Reggel a szokásos helyen, a fagyizó előtt találkoztam Mattel.

- Ma már tanulunk.

- Szívás.

- Ugye, együtt készülünk majd a dogákra?

- Matt, nem is egy osztályba járunk.

- De korrepetálhatsz majd!

- Hülye.

- Tudom, azért kérem a segítséged.

- Délután jössz focizni?

- Naná!

Osztályfőnöki órával kezdtük a napot.

- Kik vállalkoznak diákönkormányzati tagok szerepére ebben az évben? Egy fiút és egy lányt kérek!

- Én vállalom! –tettem fel a kezem.

- Én is! - jelentkezett Amanda is, egy volt osztálytársnőm.

- Rendben, akkor Mark és Amanda, ma kettőkor jelenjetek meg az előadóban!

- Értettük!

- Mark, miért vállaltad el? –kérdezte Alf és Tom.

- Úgy hallottam, ebben a suliban a diákönkormányzati tagok sokat lóghatnak semmiségekért!

- Ne már! Basszus!

- Ha ezt tudom…

- Már lemaradtatok! –viyorogtam.

Délután, ahogy kellett, megjelentem az előadóban.

- Ne haragudj, szabad? –érdeklődött egy, az utolsó pillanatban megérkező tag.

- Persze! –néztem fel. Nikki volt az.

- Köszönöm szépen! –ült le. –Amúgy Nikki Tarok vagyok.

- Én Mark Takets. Te is elsős vagy, ugye?

- Igen, az A osztályba járok. Te?

- D. És ki a másik tag?

- Colin Fart. Ott ül. –mutatott előre.

- Értem. –nyugodtam meg. Nem Matt.

- Te ismered Mattet? –kérdezte.

- Öhm… igen… „Máris belezúgott?” –tettem fel a kérdést gondolatban. – Miért kérdezed?

- A barátod… Ha jól láttam.

- Aham… Már vagy tíz éve.

- Ühüm… Hogy tudod elviselni?

- Parancsolsz?

- Egy idegesítő, beképzelt kretén!

- Így gondolod?

- Nem, ennél csúnyábban, de mégiscsak lány vagyok, nem mondhatok olyat.

Felnevettem, még sosem hallottam lányt így beszélni Mattről.

- Nagyon kedvellek, jó fej vagy! –mondtam, miközben a könnyeket törölgettem a szemem sarkából.

- Te is jó fej vagy! –mosolygott rám Nikki. Talán ez volt az a pillanat, amikor belészerettem. Végigdumáltuk az egész gyűlést, és haza is kísértem.

- Talán ez összejön? –kérdeztem magamtól bizakodva. Délután a pályára mentünk focizni, Mattel.

- Mi volt ma? –kérdeztem.

- Semmi különös. Láttad Nikkit?

- Aha, miért?

- Milyen hülye haja volt ma is!

- Nem néztem…

„- Észre sem vettem!” –jutott eszembe.

- Akkor mit néztél? A mellei helyét!

- Barom vagy! Játszunk!

- Oké!

A következő két hét maga volt a mennyország. Nikkivel remekül megértettük egymást. Semmi akadálya nem volt annak, hogy randira hívjam.

- Jössz ma a gyűlésre? –kérdezte szünetben.

- Igen. Utána lesz egy kis időd? Szeretnék valamit mondani.

- Rád mindig van! –Ez jól esett.

Biztos voltam a győzelmemben, de ekkor az ajtón Matt lépett be. Nem zavartattam magam, hiszen mindketten mondták nekem. Esélytelen, hogy összejöjjenek.

- Matt, hogy-hogy DÖK gyűlésre jöttél? –kérdeztem.

- Colint helyettesítem a héten. Leülhetek?

- Dobd le magad! –mondtam teljes lelki nyugalommal, majd Nikki arcára pillantottam. Vörös volt, meg se mert szólalni. –Valami baj van? –kérdeztem tőle. Fejet rázott, nem értettem, hogy mi lehet a gond.

- Jövő héten lesz az iskola fennállásának 50. Évfordulója. Az ünnepségre pár dolgot meg kell venni. A 9/A osztályfőnöke vállalta, így Nikki és Colin vásárolnak.

- Vagyis Nikki és Matt… De nem lehet baj. Utálják egymást. –nyugtattam magam. A gyűlés végén Nikki felpattant és elfutott. Nem várt meg, ahogy azt megbeszéltük.