A hirtelen jött erős fénytől kénytelen volt eltakarni a szemét, így elsőre nem is tudta felmérni a terepet. Amikor képes volt fókuszálni, egy egyszerű trónteremben találta magát, melynek végében egy emelvényen, három trón állt, mindegyikben ült valaki. A kis csapat lassú léptekkel közelítette meg az emelvényt. A három vámpír pár méterre lemaradva állt meg a lány mögött, tiszteletteljesen meghajolva. Haruka háta egyenes maradt, komor tekintettel nézett fel a Hármakra.

            - Miért jöttél halandó? –szólalt meg az egyik, mély basszus hangján. Arcáról érdektelenség sugárzott, úgy tette fel a kérdést, mintha csupán rutinból tenné. Pedig nem sokan voltak, akik eljutottak odáig, hogy megjelenhettek előttük. Haruka ezt pontosan érezte, mégsem érzett semmi tiszteletet irányukba.

            - Egy nagyon egyszerű kérésem lenne, és azt hallottam, hatalmatokban áll segíteni. Nem szeretnék mást, mint visszanyerni a külsőmet…

            - Úgy tudjuk, kifejlesztetted az ellenmérget… Miért nem használod azt?

            - Maguk szerint itt állnék, hogyha hatott volna? Eszem ágában sem volt ide jönni, de már nincs több lehetőségem. A szérum nem hatott, csupán megállította a méreg terjedését. –magyarázta keserű nevetéssel. –Segítenek vagy nem?

            - Ez attól függ, elég tiszta-e a lelked, hogy méltó légy a segítségünkre. Ezt pedig egy módon állapíthatjuk meg. –emelkedett fel a trónjáról a három vámpír, és a körbevették a lányt. A fehér mágus Haruka szívére, a fekete a homlokára tette a kezét, a harmadik pedig a lány kezeit fogta a sajátjába.

            - Mit csinálnak vele? –kérdezte kis ijedtséggel a hangjában Akira, és közelebb lépett, de Sakimura visszafogta. A Hármak belefogtak a varázslatba, alig fél perce tartott, mikor a fehér mágus megszólalt.

            - A szíved tele van gyűlölettel, lányom. Születésed átkát hordozod, mely minden hozzád közel álló személy halálát okozta. A bosszú apád irányába, minden jó érzést felemésztett benned…

            - El akartad kerülni, hogy olyanná válj, mint az apád, ez által nagyon is hasonlítasz rá. Szörnyeteggé nem a külső teszi a teremtményt, hanem a lelke sötétsége. –folytatta a fekete mágus.

            - Sajnálom, lányom, de a lelked is mérgezett, nem csak a szervezeted. Nem segítünk! –fejezte be a harmadik, majd elengedték a lányt. Haruka azonnal térdre rogyott, hiszen elvesztette az utolsó esélyt is arra, hogy visszaváltozzon.

            - Elegem van azokból, akik istent játszanak, s önkényesen döntenek mások élete felől. –suttogta rekedten.

            - Haruka… - lépett mellé Shiki, és óvatosan magához húzta.

            - Gyűlölöm őt, teljes szívemből. Gyűlölöm, mert tönkre tette az életemet, és megölte azokat, akiket szerettem. Azért… mert nem vagyok a lánya.

            - Hogyan?! –torpant meg a három vámpír. A lány barátai is döbbent szemekkel meredtek rá.

            - Jól hallották, nem vagyok Hijiri lánya, bár az ő véréből származom. A varázslóknál jellemző, hogy nagy erővel bíró családok gyermekei összeházasodnak, hogy az utódok még hatalmasabbak legyenek. Ilyen érdekházasság volt Hijiri és Rosalie házassága is. Nem szerették egymást, a férj sosem bánt jól a feleségével, durva volt vele, és folyton megalázta. Rosalie tulajdonképpen börtönben élt, nem mehetett úgy sehova, hogy ne figyelte volna valaki. Az őr szerepét egy olyan férfi töltötte be, akiben Hijiri teljes mértékben megbízott. Arra nem számított, hogy Sarou kedvessége és figyelmessége teljesen elhódítja Rosalie-t, aki hamarosan beleszeretett az őrébe. Az érzés, viszonzásra talált, és a nélkül lehettek együtt, hogy bárkinek feltűnt volna. Egy igazi, szenvedélyes szerelem volt, bármit megtettek volna egymásért. Mindebből Hijiri semmit sem vett észre, hiszen Rosalie ugyanúgy együtt volt vele is. Végül Rosalie teherbe esett, és a gyermek nem a férjétől volt, bár ezt mondta. Sarou viszont tisztában volt vele, hogy ő az apa, ezért szinte elkényeztette szerelmét. Hihetetlenül boldog volt… Azon napon, amikor megindult a szülés, Hijiri nem volt otthon, ezért Sarou volt Rosalie mellett. Hosszú, fájdalmas szülés volt, Rosalie majdnem bele is halt. Hijiri akkor toppant be, amikor felhangzott a sírás. Elsőre büszke volt, annak ellenére, hogy lánya született. Rosalie haldoklott, ezért bevallotta, hogy a gyermeknek nem ő az apja, hanem Sarou, aki addigra már, lányával a karjaiban, elhagyta a várat, azzal a szándékkal, hogy később visszatér kedveséért is. Azonban Hijiri szörnyű haragra gerjedt, és megölte a feleségét. Minden csepp vérét kiszívta, lévén, azon a napon változott vámpírrá, rengeteg vérre volt szüksége. Mikor Sarou visszatért, Rosalie csonttá aszott testét találta csak. Hiába volt Hijirinek hatalmas ereje, Sarou-t nem tudta túlszárnyalni, hiszen ő a fekete mágia mestere volt, bár ezt igyekezett eltitkolni. Hijirinek végül őt is sikerült megölnie, hála a Rokujou növény mérgének. Ezek után rögtön hajtóvadászatot indított a lány után, de évekig nem volt képes a nyomára bukkanni, Sarou jól elrejtette. Amikor a lány elérte a tíz éves kort, addigra Hijiri hatalomra jutott, minden az irányítása alatt állt, egyre jobban terjeszkedett, egyre kevesebben álltak neki ellen. Sosem tett le arról, hogy megtalálja a lányt, hiszen mindenképp meg akarta ölni. Nem tudhatta pontosan, mekkora erőt örökölt, ezért félt tőle. Rosalie fehér mágus volt, az egyik legerősebb a családjában… Sarou pedig fekete mágus volt, nagyobb hatalommal a kezében, mint a bátyának volt. Félt, hogy a gyermekük örökölte mindkettő vérvonalát, és erősebb lehet nála. Mindent elkövetett, hogy ráleljen, ami végül sikerült is. A családot, ami addig nevelte, lemészárolta, a lánynak viszont sikerült elmenekülnie. Onnantól kezdve sehol sem lehetett nyugta, folyton vándorolnia kellett, állandóan üldözték. Bárkit, aki közelebb került hozzá, egytől egyig megölték.

            - Sarou, ismerős a név…

            - Hijiri elveszettnek hitt öccse. Most már tudja mindenki, miért is akar annyira megölni. Én pedig miért ellenkezem, hogyha hozzá hasonlítanak…

            - Benned nincs fehér mágia, lányom. A fekete viszont nagyon erős… - csóválta a fejét a fehér mágus. –Ha akarnánk, sem tudnánk segíteni. A méreg olyannyira beléd ivódott, hogy nincs az a hatalom, mely képes lenne kiűzni. Átkozott léted pedig veszélyt hoz mindenkire, nem engedhetjük, hogy élve elhagyjátok ezt a helyet.

            - Amióta világra jöttem, folyton meg akarnak ölni. Honnan veszik, hogy maguknak sikerül? –szegezte nekik a kérdést hűvösen Haruka. Közben Akira és Sakimura is felzárkózott melléjük, hogy megvédjék a lányt.

            - Nálunk nem vagy erősebb…

            - Nem vagytok istenek… - jelentette ki a lány. –Álljatok közelebb hozzám. –szólt a három fiúnak. –Nem teszünk mást, mint kisétálunk.

            - Nem hinném… - rázta a fejét Sakimura, kétkedve ebben az egyszerű megoldásban. Pedig Haruka komolyan gondolta. Szemében izzott a gyűlölettel vegyes harag, mely bárkit meghátrálásra késztetett volna. Körülöttük örvényleni kezdett a lány fekete ereje, így a három vámpírnak nem kellett szabadon bocsátania szintén fekete mágiájukat. Azonban ezzel még nem volt vége, hiszen megjelent a Haruka fehér mágiája is, a kettő összeolvadva, erős falat vont köréjük, amin még a Hármak sem tudtak áthatolni.

            - Siessünk, nem tudom, meddig vagyok képes fenntartani a falat… - suttogta, majd hátrálni kezdtek a kijárat felé. Lassú léptekkel haladtak, nem akartak elrohanni. Amikor az ajtóhoz értek, Shiki előrelépett, hogy kinyissa, de az nem engedett. Ahhoz, hogy mégis elérjen valamit, ki kellett lépnie a védőgyűrűből, amit a Hármak azonnal ki is használtak, és megtámadták. Haruka megrándult, mikor a fiú a falnak csapódott, és a földre csúszott. Akira és Sakimura habozás nélkül lépett ki a körből, hogy a barátjuk segítségére siessenek, a lány hiába igyekezett visszafogni őket. A Hármak arcán gonosz vigyor terült el, látva, hogy sikeresen szétszedték a csapatot. Kelletlenül vallották be, de a falon semmiképp sem tudtak volna áttörni, még együttes erővel sem. A lány erősebb volt, mint azt elsőre gondolták volna. Amint Harukának már nem volt kit megvédenie, megszüntette a védőfalat, hogy ne pocsékolja fölöslegesen az energiáját. Elszántan nézett szembe a három vámpírral, készen arra, hogy ameddig csak tudja, feltartsa őket.

            - Hé, Shiki, egyben vagy még? –rángatta fel a földről a fiút Akira.

            - Azt hiszem… - szedte össze magát Shiki, s tekintete azonnal a lányt kereste. –Haruka!

            - Robbantsátok ki az ajtót, aztán futás! –közölte nyugodtan az utasítást. –Fedezlek!

            - Nem megyünk el nélküled! –ellenkezett kapásból a három fiú, mire Haruka egy ideges intéssel elküldte őket. Feltörő fekete ereje lassan elnyomta a fehéret. Kézfeje egy mozdulatára két vastag inda tört fel a talajból, könnyedén átfúrták a falat, és rákulcsolódtak az ajtóra. Erőteljes mozdulattal rántotta előre a karját, mire az ajtó egyben kiszakadt a helyéről, hatalmas lyukat hagyva maga után. A következő lépése az volt, hogy az indák a három fiút ölelték körül, s hajították ki őket a teremből, minden ellenkezésük ellenére.

            - Azt képzeled, vagy olyan erős, hogy egyedül szembeszállj velünk, és kijuss? –nevettek a vámpírok, melyre a lány gúnyosan elmosolyodott.

            - Nem legyőzni akarlak titeket, csupán időt hagyni a barátaimnak, hogy elhagyhassák ezt a szánalmas helyet.

            - Hiába, nem mennek el élve. Az embereink…

            - Ugyan már, azt hiszitek, hogy olyan könnyű őket megölni? Tapasztalt, erős harcosok mind a hárman. Biztos vagyok benne, hogy minden nehézség nélkül túljutnak az embereiteken.

            - Látszik, hogy Hijiri véréből vagy. Az erőd kisugárzása majdnem olyan, mint az övé. Te is egy szörnyeteg vagy!

            - Ezzel már nem tudtok megsérteni. –csóválta a fejét keserű mosollyal Haruka. –Túl sokszor hallottam az elmúlt hónapokban, hogy legyen időm hozzászokni.   

            - Ez az igazság volt, nem pedig sértés. Lelkeden eluralkodott a sötétség, mely minden jó érzést elpusztított benned!

            - Talán így van, de nem tudtok rólam semmit.

            - Annyit igen, hogy elvonjuk a figyelmedet. –szólalt meg mögötte hirtelen a fekete mágus, mire Haruka villámgyorsan megpördült a tengelye körül, de többet nem tudott tenni. A hideg penge, mely a vámpír kezében volt, kíméletlenül hatolt be a testébe, éppen hogy a szíve fölött keresztülhaladva a mellkasán. A lány szemei döbbenten elkerekedtek, szája sarkából vékony vércsík indult útnak.

            - Nem vagy olyan erős, mint hitted. –jegyezte meg a fehér mágus, elégedetten mosolyogva. A fekete kirántotta kardját a testből, mire Haruka fájdalmában felkiáltott, de nem esett össze.