Már 9 óra is elmúlt, és még mindig nem hívott fel.

• Ha ő nem hív, hát majd én hívom! - tárcsáztam.

• Jó estét! Ön Mr. Berlon telefonját hívta! Miben segíthetek? - egy női hang vette fel.

• Jó estét! A nevem Tilda, megtudhatnám kivel beszélek? - az a hang felzaklatott, és ezt nem tudtam leplezni.

• Rita vagyok, a személyi asszisztense. - válaszolt vissza ugyanolyan arrogáns hangnemben a másik nő.

• Mégis mit képzel ez?! Ki ez?! - egyre idegesebb lettem.

• Megtudhatnám, mit szeretne Mr. Berlontól, asszonyom?

• Beszélni akarok vele!

• Sajnálom, de autogrammot csak a holnapi címlapfotózás után osztogat, és nem díjazza, ha telefonon zaklatják. További szép estét!

• Hogy mi?! Mit képzel... - megszakadt a vonal – Héj...!

• Ezt nem hiszem el. - ültem le az ágyra – Mégis ki volt ez a nő? És miért volt nála este fél 10-kor Trisztram mobilja? Lehetséges lenne... hogy... megcsal?!

• Most azonnal a Berlon rezidenciára kell mennem! - felálltam, de még mielőtt kinyitottam volna az ajtót megálltam.

• De, ha most oda megyek... azzal csak azt mutatom ki... milyen gyenge vagyok. Nem akarom, hogy azt higgyék futok a pénz után... de Vestánál azért kérdezősködhetek.

• Asszonyom! Úgy örülök, hogy hallom a hangját! Miben lehetek a segítségére?

• Vesta, nem rég beszélni akartam Trisztrammal, de egy Rita nevű nő vette fel a telefont, és le is csapta. Tudni akarom, hogy hol van Trisztram és ki ez a nő?

• Nos, a hölgy bizonyára a személyi asszisztens volt, ő az úrfi jobb keze. De Rita kisasszony nagyon kedves teremtés. Tény, hogy most az úrfival van és szerintem most pár száz kilométerre vannak innen. Tudja, holnap utaznak Japánba két hétre.

• Japánba?! Két hétre?! Nem, egyáltalán nem tudtam! Mégis miért?!

• Üzleti ügy.

• És miért nem találkoztam még ezzel a nővel, ha annyira Trisztram jobb keze?

• Az elmúlt két hétben szabadságon volt, a rákos édesapját ápolta.

• Micsoda, egy szent lélek!

• Ugye?

• Nem úgy értettem...

• Oh, bocsánat.

• Vesta, tud róla nekem küldeni egy képet e-mailben? Látni szeretném milyen.

• Persze, de nem kell aggódnia, esélye sincs maga ellen, hiszen Rita kisasszony már 30 éves.

• Rendben... csak küld a képet!

• Igenis! - letettem a telefont.

• Istenem ad, hogy egy ráncos bénán sminkelt ocsmány tehén legyen!

Imádkoztam miközben az e-mail címem nyitottam meg.

Rita... csakhogy fogalmatok legyen arról, hogy a nő akivel a leendő férjem japánban nyaral két hétig milyen, leírom.

170 cm magas, hosszú szőke hajú, kék szemű, nagy mellű, karcsú, nőies, tökéletesen sminkelt igényes, gyönyörű, és mind emellett kinéz vagy 22-nek!!!

• Nekem annyi... le kellett volna ma feküdnöm Trisztrammal... akkor legalább nem kellene amiatt aggódnom, hogy a pocsék nemi életének köszönhetően más nővel... ezzel a nővel kefél! Engem mindenki elárul! Csak Clioban bízhatok!

• Clio, bejöhetek? - kopogtam a szobája ajtaján.

• Persze... de mi a baj? Már 10 óra van...

• Semmi... - bebújtam mellé az ágyba – Olyan jó, hogy vagy nekem. - megöleltem, és elaludtam.

Másnap mikor felébredtem Clio már a fürdőszobából sétált visszafelé.

• Jó reggelt! Itt az ideje, hogy kimássz az ágyból, el fogunk késni.

• Nem akarok! Olyan jó puha az ágyad!

• Tudom.

• Clio...

• Igen?

• Milyen ruhákat veszel fel?Milyen sminkeket használsz?

• Hm... milyen kérdések ezek?

• Olyan akarok lenni mint te, olyan szép!

• Ennek nem fordítva kéne lennie?

• Nem... mert te szebb vagy, mint én... szóval most én vagyok a rút kiskacsa, te meg tündér!

• Heh... nos én ezt ezzel veszem fel... javaslom te azt a kék szoknyát a sárga garbóval és a fekete csizmával vedd fel...

• Rendben!

• A sminked... csak szempillaspirál legyen és egy szájfény... de ezt a kék nyakláncot, és fejpántot vedd fel.

Ma megint úgy mentünk suliba, mint az ikrek. Kivételesen engem is megbámultak egy picit... talán annyira mégsem vagyok ronda... De ez nem elég! Szebbnek kell lennem, nőiesebbnek kell lennem mint az a liba!

• Nahát lányok, milyen szépek vagytok! - találkoztunk az iskolában Calebbel.

• Ugye? - ugrott a nyakába Clio.

• Tilda... nagyon finom illatod van. - hajolt közelebb hozzám.

• Köszönöm! - léptem hátrébb. A szemem sarkából láttam, hogy Clionak nem tetszik, amit a párja csinált.

• Tényleg nővérkém, honnét van ez a parfüm?

• Hm... - elmosolyodtam – Az titok! - mentem be a terembe.

• Várj én is jövök! - indult meg Caleb is, de Clio elkapta a karját.

• Nem maradhatnál még egy picit... van még a szünetből!

• Ne haragudj, de le kell másolnom pár dolgot. Majd találkozunk!

Caleb amióta csak foglalt vagyok, folyton zaklat a hülyeségeivel... Én kedvelem meg minden, de lássuk be, Trisztramhoz képest... csak egy taknyos kölyök.

• Mi a következő óránk?

• Földrajz. Tilda neked van térképed?

• Igen, a szekrényemben van. Azonnal hozom.

Kimentem a szekrényemhez, de mikor azt kinyitottam egy lap esett ki belőle.

• Maradj távol Calebtől te selejt! - ez volt a lapra vésve.

• Király... a pasimat egy agyonplasztikázott műnő próbálja lenyúlni, a az emberek meg azt hiszik, hogy én a húgom pasiját próbálom lenyúlni...