-         Ébresztő!

-         Nem… nem akarok felkelni, anya… nem akarok iskolába menni… még öt perc…

-         Anya?! Anyád csinál ilyet?

Két hideg mancs gyorsan befúrta magát a paplan alá, megtalálva a selyem hálóing alját, érzékien végigsimította a forró álomba szenderült testet, egészen a mellekig, amikor…

-         Perverz! – nagy lendülettel felültem és orrba vágtam a meglepett férfit.

-         Megvesztél? Minek sikongatsz?! És mégis miért akarod betörni a tökéletes orrom?

-         Trisztram? – néztem körbe, de ekkor újabb kérdések fogalmazódtak meg bennem.

-         Hol vagyunk,

-         Egy Tokiói szállodában.

-         Ja, akkor jó… - dőltem vissza az ágyba.

Hatásszünet…

-         Tokió?? Mármint Japánban?!

-         Igen.

-         Mégis miért? Hogy mikor, Nem hiszem el, hogy képes voltál elrabolni?! Nekem iskolába kéne mennem… és a szüleim…

-         Ne hisztériázz már! Nem mintha annyira szeretnéd azt az iskolát, vagy a családod annyira hiányolna. Inkább élvezd ki, hogy velem lehetsz. Fél óra múlva reggeli, itt az ideje, hogy elkezd a napod. – kiment a szobából.

-         Ah… most már emlékszem… az angyali kishúgomról kiderült, hogy ördögi ribanc… Trisztramnak igaza van, jobb is, hogy a világ másik végén vagyok… otthon lehet, hogy újabb merénylet készülődik ellenem ebben a pillanatban is. Viszont… - kászálódtam ki az ágyból – így legalább Trisztramot szemmel tarthatom.

-         Na nézzük, milyen ruhát is kéne felvennem… - dobtam le magamról a selyem hálóinget.

-         Melltartó már nem kell. – markolta meg kebleimet két hatalmas kéz.

-         Te… megakarsz halni?! – csattantam fel.

-         Nyugi… - dőlt be az ágyba a leskelődő.

-         Minek jöttél vissza, nem azt mondtad fél óra múlva találkozunk?

-         Igen, de félúton rájöttem, hogy itt ingyen sztriptízt láthatok.

-         Álmodik a nyomor! Takarodj!

-         Ugyan már… inkább öltözz… megfázol, vagy felmelegítselek én?

-         Kérlek, nem képzeled, hogy igényt tartok a testedre?!

-         Hm… - Trisztram felállt, komor tekintettel odajött hozzám, és a szekrényhez szorított.

-         Pedig jó lenne, ha lassan átengednéd magad nekem, mert egy nő aki nem hajlandó szeretkezni a férjével nem sokat ér.

Ebben a pillanatban bevillant a tény, hogy az a vén csoroszlya el akarja venni tőlem, és ha ilyen ellenséges vagyok csak a kezére játszom.

-         Akkor én nem is zavarlak.

-         Nem zavarsz. Kaphatok egy csókot?

-         Hm? – elmosolyodott – Akár…

-         Trisztram! – nyitott be valaki a szobába.

-         Áh! – ijedtem meg, hiszen csak egy bugyi volt rajtam, de Trisztram elég szorosan körbefont ahhoz, hogy ezt ne nagyon láthassa a kíváncsi szem.

-         Rita, kopogásról hallott már?

-         Ne haragudj, de most azonnal indulnunk kell.

-         Nem érek rá, még nem reggeliztem.

-         Az elnök megérkezett, és most akarja kezdeni az értekezletet.

-         Csodás… menj előre, mindjárt utánad megyek én is.

-         Rendben. – kiment.

-         Trisztram?

-         Ne haragudj, de úgy néz ki mégsem reggelizünk együtt. Sietek vissza hozzád, és innen folytatjuk. – nyomott egy puszit és elviharzott.

-         Az a nő volt Rita… milyen szép … banya. Érdekes, hogy ő tegezte Trisztramot… Trisztram pedig magázta őt. Elég hivatalos a kapcsolatuk. Lehet, hogy fölöslegesen aggódtam… és ha visszajön innen folytatjuk. Remélem nem hiszi azt, hogy lefekszem vele!

-         Asszonyom! – Vesta fogadott az étteremben.

-         Vesta! Legalább te itt vagy! – nyugodtam meg.

-         Te hogy kerülsz ide?

-         Mikor asszonyom, olyan kétségbeesetten felhívott, jobbnak láttam, ha szólok az úrfinak arról, mennyire félti őt, ezért az úrfi Önt is és engem is magával hozott erre a 2 hétre.

-         Akkor ezért vagyok itt…

-         Talán nem kellett volna?

-         Ami azt illeti, ez egy nagyon is jó húzás volt Vesta. Most pedig – foglaltam el a helyem az egyik asztalnál – mind a ketten árgus szemekkel fogjuk követni annak a banyának minden lépését.

-         Mit sejt asszonyom?

-         Nem állítom, hogy nem véletlenül zavart meg minket, de a biztonság kedvéért… tartsuk rajta a szemünket, nem akarok arra ébredni, hogy ellopták a vőlegényem.

-         Értettem.

Trisztram csak késő este ért vissza a szállodába, és egy másik szobában feküdt le aludni. Én ezt észre sem vettem, hiszen már 10 órakor feladtam a várakozást és álomba zuhantam.

-         Asszonyom! – Vesta ébresztett fel.

-         Igen…? – nyögtem álmosan.

-         Gyanús mozgást érzékeltem!

Erre azonnal felébredtem.

-         mit?

-         A célpont az Úrfi szobája előtt járkál hiányos öltözetben,

-         Hm… vajon arra számít hogy Trisztram kimegy a szobából és véletlenül meglátja a hatalmas mű melleit, vagy csak szimplán beugrik mellé az ágyba, hogy megerőszakolja?!

-         Asszonyom… tehetek egy megjegyzést,

-         Persze.

-         Az Ön gondolatai, igazán perverzek.

-         Oh… - pirultam el.

-         Javaslom, előbb vizsgáljuk ki jobban a helyzetet.

-         Igen!

Ez az egész lehet, hogy nevetségesnek tűnt volna a külső szemlélődő számára, de én nagyon élveztem a helyzetet.

-         Jó estét! – köszöntem végül az ajtó előtt várakozó nőnek.

-         Jó estét! – illedelmesen visszaköszönt.

Én nem foglalkoztam tovább vele, a legbiztonságosabbnak azt találtam, ha bemegyek a szobába, és elfoglalom a pasimat. Elvégre az enyém!

Nagyban nyúltam a kilincs felé amikor megszólalt a boszorkány.

-         Elnézést kisasszony, de mégis mit művel, az a szoba foglalt!

-         Tisztában vagyok vele, de azért köszönöm a felvilágosítást.

-         Oda nem mehet be! – ragadta meg a karom.

-         Dehogynem! – ráztam le magamról.

-         De nem!

Éreztem, hogy ebből dulakodás lesz, ám ekkor kinyílt az ajtó.

-         Itt meg mégis mi folyik? – Trisztram lépett ki a folyosóra.

-         Ez a nő be akart hatolni a szobádba! – reagált gyorsan az ártatlan ringyó.

-         Öhm… - túl meglepett voltam, hirtelen meg sem tudtam szólalni.

-         Igen?

-         Én próbáltam megakadályozni.

-         És miért? – kérdezte Trisztram.

-         Hogy-hogy miért? Egy senkiházi jött-ment nem mehet csak be úgy a szobádba! És ha meg akar ölni, vagy kirabolni?!

-         Igazad van Rita. A probléma a feltételezésedben csak ott van, hogy ez a senkiházi jött-ment itt a menyasszonyom!

-         Ah… - olyan vicces volt ahogy elsápad, bíztam benne hogy szívrohamot kap vagy valami, de csak ennyit mondott:

-         Elnézést kérek a kellemetlenségekért.

-         Semmi baj. – mondtam.

-         A nevem Rita, Trisztram személyi asszisztense vagyok. Sajnálom, asszonyom, de nem ismertem fel Önt.

-         Nem ismert fel? Most viccel? Ez a nő bűzlik! – gondoltam – Tutira, ő akart bemenni Trisztramhoz, hogy felcsináltassa magát, de nem jött össze!

-         Rendben, most menjen aludni Rita! Te pedig gyere be!

-         Trisztram, én… - berántott az ágyba.

-         Nyugi, majd csak holnap szexelünk… most túl fáradt vagyok.

-         De jó…